Kicsi és csillogó szemek,
Sustorgó boldog saruk.
Rizses tenyérbe szoruló Malák,
Zengő tálak szabta lendület.
Rám tekintő, kíváncsi félszeg mozdulat,
Nyíló táska, cukrok, tollak.
Oda nézz, ez fog is!
Apró kezek indulnak, bármit kapni,
Ünnepnap ez a mai.
Minden mosoly, köszönet.
Ott, hol az ég a földdel összeköt,
Éhező és türelmes népek,
Nélkülöző, de hívő rendek.
Hol a gyengédség az erő, és békesség a győzelem.
Én köszönöm Nektek, én vagyok a szegény,
Elárvult gyötrelem.
Veletek marad szemem, lelkem,
Ingatag, poros tetők közt
Felemelt a hála, szeretet.
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, 55 éves leszek nemsokára. Szeretem, hogyaz érzelmeim képekké váljanak, majd szavak formájában megjelenjenek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.