Fékezz!

Tomi egy rozoga épület előtt várta Izát, aki kivörösödött arccal kullogott felé. Világosbarna haját hanyagul kötötte össze feje tetején, rengeteg szál rakoncátlankodott kócosan. Terepmintás hátizsákja lezseren lógott bal, tetovált válláról.
– Helló baby! – üdvözölte Tomi, majd megcsókolta Izát, és dobverőjével megpaskolta a lány formás fenekét.

Tomi négy évvel volt idősebb barátnőjénél, akit fél évvel ezelőtt egy koncerten ismert meg. Mindketten bolondultak a rock zenéért. A fiú maga is zenélt, bandájával gyakran egy lepukkant ház termében próbáltak. Imponált Izának, hogy barátja jóvágású, vagány rocker, aki ráadásul intelligens is.
– Szia szivi! Totál készen vagyok. Ez a karate-edzés állati kemény volt ma. De azért egy kis vadulás még belefér – kacsintott Iza a fiúra.

Iza hihetetlen vakmerő, elszánt kamaszlány volt, aki mindig tudta, mit akar. Megőrült az adrenalin-bombákért: óriáshinta, kötélpályák, bungee jumping…A karate tartozott a „legszelídebb” hobbijai közé. Egyetlen igaz barátnőjének így fogalmazott egyszer: „Ami neked a jóga, az nekem a karate.”
A nyári szünetben – számos osztálytársával ellentétben – ő nem nyaralgatott, nem pihent az utolsó középiskolás évre, hanem keményen dolgozott. Autóalkatrész-gyártó üzemben robotolt heti három-négy alkalommal, főként éjszakai műszakban. Ezenfelül nagybátyja autójavító műhelyében is besegített. Rajongott az autókért. Már kislányként ámulattal nézte bácsikáját szerelés, javítás közben. Elhatározta, hogy egyszer saját műhelyet nyit, méghozzá a legkapósabbat a környéken.
A munka nem csupán nyári elfoglaltság volt számára. Rengeteget dolgozott iskolaidőben is, hogy összegyűljön a pénz jogosítványra. Szüleitől nem akart kérni. Büszkesége nem engedte.
– Azt hiszem, másfajta vadulásra gondolsz, mint én – jegyezte meg Tomi.
– Nagyon jól hiszed, szivi. Egy utolsó gyakorlás a földes úton, a holnapi vizsgára! Légyszi!
– Már mindent tudsz! Legalább ne fogd a gyakorlásra. Szimplán élvezed, ahogy csapathatod a kietlen úton, és vered fel a port.
Tomi fekete tízéves Suzuki Swift-jével gyakran vitte el Izát a városon kívül eső útra, ahol a lány vezetgethetett jogosítványa megszerzéséig.

Iza kimondhatatlanul vágyott már a jogosítványra. Azt is eltökélte, hogy rövid időn belül saját kocsit vesz. Ha kell, megállás nélkül gürizik a pénzért.
Ugyan nem tartozott az izgulós lányok közé, a forgalmi vizsga előtti estén nehezen merült álomba, amely aztán annál mélyebbre sikerült.

Mint várható volt, a vizsgát másnap sikeresen teljesítette.
– Az utak új, őrült királynője. Gratulálok, baby!
Iza számára az a két hét, amíg jogosítványát nem kapta meg, véget nem érő várakozásnak tűnt. Amikor végre kezében tartotta, felspannoltan futott Tomihoz.
– Este hadd vezessek egyet! De már kinn a főúton, nem az Isten háta mögött.
Végre oktató nélkül ülhetett a volánhoz, élesben. Tomi ismerte merész barátnőjét, így szó sem lehetett arról, hogy a lány egyedül vág neki az útnak, ráadásul a jó öreg Suzukival. Megkérte Izát, hogy legalább az elején ne akarja az utakat meghódítani.

A lány az első tíz percben a megfontolt sofőr szerepében tetszelgett. Mivel ez meglehetősen untatta, erősebben lépett a gázpedálra.
– Iza! Megbeszéltünk valamit.
– Jól van már. Csak 100-ra gyorsultam, ne parázz!
Iza élvezte, hogy ő vezet, ő diktálja a tempót, övé minden. Ez a fenomenális érzés addig tartott, amíg egy Ford mögé nem kerültek. Kénytelen volt lassítani. Minden kiszámíthatóvá vált, akárcsak a gyakorlati órákon. Ekkor bevillant egy ötlet. Ki-kinézett balra.
– Ugye nem azt tervezed, amire gondolok? Francba! Megmondtam, hogy ésszel! Haladsz szépen a Ford mögött! Remélem, nem gondoltad, hogy első alkalommal előzgetni fogsz!
Iza nem tűrte a parancsolgatást. Ne nézze őt Tomi egy rutintalan csirkének! Azzal gázt adott, és amikor nem látott szembejövő gépkocsit, előzésbe kezdett.
– Mekkora érzés! Baromi király!! – kiáltozott extázisában.
Tomi legszívesebben felképelte volna öntörvényű barátnőjét. Nem akart mindent tiltani neki, de mégiscsak a legelső „igazi” útja. Ha már most vagánykodik, ez később akár a vesztét is okozhatja.
– Elég volt, Iza! A következő lehetőségnél lefordulsz, és helyet cserélünk!
Iza csak nevetett barátján. Két fék is volt a kocsiban: egy lenn a lábánál, a másik mellette jobb oldalt.
– Te meg mióta lettél kislány? Kb. tízéves korom óta vezetek.
– De nem élesben, nem forgalomban! Megint mi a szart csinálsz?
Iza megőrült. Ismét gyorsított. Tomi szavai csak háttérzajként szóltak, értelmükre nem figyelt. Élvezte a 130-as sebességet. Azonban hamar beértek egy döcögő kamiont. Kitekintett balra. Biztosnak érezte a terepet. Megindult. Ereiben érezte a vér lüktetését. Adrenalin szintje emelkedett. Élt-halt ezért a pezsdítő érzésért.
A kamion felénél lehetett, amikor váratlanul felbukkant szemben egy kék Opel Corsa.
– Fékezz! – ordította Tomi torkaszakadtából.
Nem volt sem előre-, sem visszaút. Hiába a fék. Egyetlen opció maradt: az irtózatos csattanás. Ebben a pár pillanatban, mintha az idő megállt volna. A lány előtt lassított felvételben, egymást követő képkockákban forgott az élet. Megelevenedetett előtte a múlt, valamint a meg nem élt jövő. Látta magát kicsi lányként, amikor az egész család a Balatonon nyaralt. Amikor még apja is velük tartott, nem az új családjával, amikor anyja sem csak a munkájának élt. A következő pillanatban a vágyai peregtek, hogy mivé válhatott volna. Karate-edzőként jelent meg, akire felnéznek a tanítványok, majd sikeres vállalkozóként, aki befutott műhelyet üzemeltet. Az utolsó képben hófehér ruhában állt menyasszonyként. Azonban virágcsokor helyett egy szál fehér szegfűt tartott a kezében. Tomit nem látta sehol.
Felkészült az ütközésre, csakhogy az elmaradt. A szembejövő gépkocsi sofőrje inkább választotta az árkot, és félre húzta a kormányt. Az autó háromszor fordult át. Mire a Suzuki megállt, Tomi sokkos állapotba került, nem mozdult, nem szólt egy mukkot sem. Iza kiugrott a kocsiból, majd „Istenem, Istenem”-et üvöltözve az árokhoz rohant. A benne elterülő kocsi felismerhetetlenné vált. Hallotta, amint páran kiabáltak:
– Biztosan meghaltak.
– Mintha ketten lennének benn.
– A roncsok közé szorultak!
A lány térdre rogyott, haját tépte, rángatózott a sírástól.
– A rohadt életbe!- kiáltott a környezetébe reményvesztetten, önkívületi állapotban.

Szirénázás hangja térítette észhez. A mentőállomás mellett lakott. Kimerült a brutális álomtól. Fáradtan indult a forgalmi vizsgára…

Varga Adrienn
Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az irodalomra oly’ mértékben van szükségem, mint a vízre. Mivel nem szeretnék szomjazni, figyelek arra, hogy a legpörgősebb időszakban is tudjak kortyolni belőle. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (van egy Szedrem- yorki és egy Edim - pointer), a természetért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Hatalmas kedvencem a művészvilágból Audrey Hepburn :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió – Dolgaink című novelláskötet : A töltött paprika c. novella (3. helyezés) – Irodalmi Rádió – Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: Ünnepelek c. novella (2. helyezés) – Irodalmi Rádió – Kiskegyed online felület: Szerda este; Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: Meg(nem)érkezés című novella A tavaszi szél titkai című antológia: Nyílni kész – Irodalmi Rádió – Cirkusz a moziban című antológia: Várnak haza - Irodalmi Rádió - A hegyen nem történik semmi című antológia: Elszáradt muskátli - Irodalmi Rádió - Csipkés szelek...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Havas hajnal

Havas hajnal A város most olyan sejtelmes fehér mint kis menyasszonyok ártatlan szerelme. De mint várandós földben szennyezett telér, sötét göröngyös bűnök bújnak meg benne.

Teljes bejegyzés »

A MÚLT KÖDÉBEN 2

Az alábbi történet tavaly nyáron születetett, s egészen idáig gyűjtöttem a bátorságot, hogy nyilvánossá tegyem. Talán ez a mű az eddigiek közül a leghosszabb. Korábban többnyire rövidke romantikus írásokat alkottam, aztán váratlanul fel ébredt bennem a vágy, mi lenne, ha ezekbe az írásokba némi izgalmat is csempésznék. Őszinte leszek, egyáltalán nem könnyű a krimiírók sorsa, hisz számos lehetőséget, megannyi aspektust, és még számos dolgot kell szem előtt tartaniuk. Íme, fogadjátok hát sok szeretettel első, harmatos bűnügyi történetem befejező részét. Esetleges és őszinte véleményeiteket előre is nagyon köszönöm.

Teljes bejegyzés »

Élő dalom

Edit Szabó : Élő dalom A testem kilépett önmagából Lelkemmel a magasban lépkedek. „Még hívogatják kóbor lelkemet Ezüstködös,fénypásztás éjek „. Az élő dalom még fent

Teljes bejegyzés »

Csókod rabja

    Mikor megismertelek, Akkor még nem is sejtettem, Hogy lehet tényleg te leszel A vágyott, álombéli szerelem.   Aztán eljött a nap, mikor találkoztunk,

Teljes bejegyzés »
Kiadványok
Farkas Norbert

Arthur király, kutya király

2022. június 11. Vinyéről tartottunk haza s a vonatot vártuk, mikor felénk tekintett, s szemét megláttuk. Tán a kajálásból megmaradt sültkrumpli miatt? Neem. Illetve az

Teljes bejegyzés »