A mesélő pad

Pad vagyok csupán. Van tartásom! Ez lételemem. Ülnek rajtam, mint szélkeréken a tovatűnő álmok és én álmodom. Fáradt cipős, sebhelyes lábnyom közelít a hóban. Hozzám biceg. Köröttem nyoma sincs senkinek. Tél van, nagy hideg. Háttámlám kitárom, karolom a fagyott álmokat. Aki erre jár, mesél, hogy egyszer majd rátalál a szerelem. Van, aki titkokat dünnyög ölemben, amit csak én hallok, és hallgatok.

Pad vagyok csupán. Csak jelenvaló. Új teher van rajtam. A bicegős megpihen. Ringató lehetek gyötrelmeiben, pedig szélkiáltó lehetnék, szárnyaló, fürgelábú kötetlen tartalom, de hangom a szélbe vész. Látod a télikabátot, hogy hordja mind, aki fázik és mind, akinek jutott rá? Ott, az a szegény-legény egy szál ingben, munkát keres.
Idegenben mit talál? Otthon várják-e már? Csak egy felirat fogadja, mikor a környéket járja, munkát keresve: Felvétel nincs! Nálam egyenlőek az emberek. Minden fenék fázik rajtam, a nagy bunda meg mit ér? Paddigtológus kellene! Egy jó beszélgetés. Az adna meleget mindenkinek. A fűtött fapad pedig csak merész álom.
Újabb remény jön. Leül rám. Nagy ülepe lelóg a mélybe. Kevélyekbe, rátarti, tehetős nagy testekbe is a természet oszt igazat. Gazdag, vagy szegény, mind fázik fenekén. A természet elfogadja a másságot. A padok sorsa is ennyi! Kitartani, míg lehet. Ha mesélném víg éjjeleimet, vagy a csendet-keresőket télestéken át, meglepődnétek. Elmondom mégis nektek. Halljatok csodát! Néha gyerek-kezek jönnek, hóból gyúrnak könnyed könnyet, és golyóvá formált gyöngyként dobják annak, ki játékra vár. Az a pár nem szereti. Kiabál, ígérgeti, hogy ki hóval megdobja, megveri, de nincs annyi türelemmel, hogy szavakkal öljön. Pár perc jut csak neki, hogy flörtöljön, de a lány tovaszáll.
A fickó bosszús. Kése villan, kicsit fáj, ahogy belém faragja buta, nagy betűivel, hogy Anna, az enyém vagy! Lássák, milyen kemény! A remény nagy.

Bezzeg, akad olyan estem, mikor a férfi mámorban érkezik. Pilátusként mossa kezeit a hóban. A lány nem jön. A férfi belülről fázik. Telefonál, fel-feláll, de visszahuppan megint, és lendülete apad. A pad még én vagyok. Vágy-halmokat tartok éjjelente, teaillatú, forró álmokat ringatok telente, melyeket lesöpör a józan, reggeli szél.
A mesélő pad története mára véget ér.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Kis gyermekkorom óta olvasok és mesélek. Prózák, versek születtek kacskaringós életutam segítségével. Gyűjtöttem régi emlékeket idős emberektől és friss történeteket kaptam apró gyermekektől. Szállodákban dolgoztam és voltam kertész, fotográfus, evezős edző, így találkozásaimat papírra vetve igaz és kitalált emlékekkel próbálom meglepni az érdeklődőket. A szürreális, fordított mesék is a kedvenceimmé váltak a gyerekek rámhatásaként. Gabriella párom és Bálint fiam folyamatosan támogatnak, segítenek az utamon. Önálló mesekönyvem és egy kis verses kötetem született már, valamint antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Továbbra is érdekel, hogy miként érzi magát az Ecset, a Kisegér, az Ember, ha belép a történeteimbe. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak!

Megosztás
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Miklós (Gábor)! A blogírók csapatához nemrég csatlakoztam én is. Tetszik a megszemélyestett pad meséje.! Én is sokszor beleképzelem magam a tárgyak világba. Ma közzéteszem a „Kortalan szolgáló”-t amely egy mozgólépcső monológja a Metróban. Kíváncsi lennék a véleményedre… Minden jót! Rodé Klára

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Torkosság

Torkosság Az élet egyik princípiuma a kötelesség teljesítés, mit míg nevelni, fegyelmezni kell. Enélkül nem tud méltányos, s nem tud igazságos lenni, nem tudja emberségét

Teljes bejegyzés »

Képeslapok a múltból

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos

Teljes bejegyzés »

Így Márciusban

Új tavasz álmodásba ringatott A múló alkony, s csendjében ébredt Szebb élet szívembe lopakodott. S vágyak termeibe belenézett. Összetört a nagybetűs igazság. Kék egek alatt

Teljes bejegyzés »

                                                  

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Teli a szatyor

Rózsa Iván: Teli a szatyor (Három haiku) Import zöld banán; Magyar tej, magyar tehén: Van is még talán. Nagybevásárlás Hónap végéig kitart, Szűkös a keret.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán

Rózsa Iván: „Őrök” a vártán Gazemberek mondják emberekre, hogy gazok… Igaz embereknek védekezniük kell, míg azok… Továbbra is hazudoznak, henyélnek, dőzsölnek… A vártán meg Sátán

Teljes bejegyzés »