A mesélő pad

Pad vagyok csupán. Van tartásom! Ez lételemem. Ülnek rajtam, mint szélkeréken a tovatűnő álmok és én álmodom. Fáradt cipős, sebhelyes lábnyom közelít a hóban. Hozzám biceg. Köröttem nyoma sincs senkinek. Tél van, nagy hideg. Háttámlám kitárom, karolom a fagyott álmokat. Aki erre jár, mesél, hogy egyszer majd rátalál a szerelem. Van, aki titkokat dünnyög ölemben, amit csak én hallok, és hallgatok.

Pad vagyok csupán. Csak jelenvaló. Új teher van rajtam. A bicegős megpihen. Ringató lehetek gyötrelmeiben, pedig szélkiáltó lehetnék, szárnyaló, fürgelábú, kötetlen tartalom, de hangom a szélbe vész. Látod a télikabátot, hogy hordja mind, aki fázik és mind, akinek jutott rá? Ott, az a szegény-legény egy szál ingben, munkát keres.
Idegenben mit talál? Otthon várják-e már? Csak egy felirat fogadja, mikor a környéket járja, munkát keresve: Felvétel nincs! Nálam egyenlőek az emberek. Minden fenék fázik rajtam, a nagy bunda meg mit ér? Paddigtológus kellene! Egy jó beszélgetés. Az adna meleget mindenkinek! A fűtött fapad pedig csak merész álom.
Újabb remény jön. Leül rám. Nagy ülepe lelóg a mélybe. Kevélyekbe, rátarti, tehetős nagy testekbe is a természet oszt igazat. Gazdag, vagy szegény, mind fázik fenekén. A természet elfogadja a másságot. A padok sorsa is ennyi! Kitartani, míg lehet. Kitartani még akkor is, ha a pad kedve apad. Ha mesélném víg éjjeleimet, vagy a csendet-keresőket télestéken át, meglepődnétek. Elmondom mégis nektek. Halljatok csodát! Néha gyerek-kezek jönnek, hóhoz gyúrnak kicsordult könnyet, és golyóvá formált gyöngyként dobják annak, ki még játékra vár. Az a pár nem szereti. Kiabál, ígérgeti, hogy ki hóval megdobja, megveri, de nincs annyi türelemmel, hogy szavakkal öljön. Pár perc jut csak neki, hogy flörtöljön, de a lány hamar tovaszáll.
A fickó bosszús. Kése villan, kicsit fáj, ahogy belém faragja buta, nagy betűivel, hogy Anna, az enyém vagy! Lássák, milyen kemény! A remény nagy.

Bezzeg, akad olyan estem, mikor a férfi mámorban érkezik. Pilátusként mossa kezeit a hóban. A lány nem jön. A férfi belülről fázik. Telefonál, fel-feláll, de visszahuppan megint, és lendülete apad. A pad még én vagyok. Vágy-halmokat tartok éjjelente, teaillatú, forró álmokat ringatok telente, melyeket lesöpör a józan, reggeli szél.
A mesélő pad története mára véget ér.

Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole