A kisgyermek balladája
Szél a fűzfákat ringatja,
Anya kisdedét ringatja.
„Várj csak, várj csak, kinn a világ,
Ha kimennél, nem találnál.
Várj csak, várj csak, susog a szél,
Ha meglátna, elvesztenél.
Várj meg, várj meg! – hí’ a tündér,
Bent élsz, künt halsz; bent hal, künt él.
Nyár a búzákat tikkasztja,
Anya gyermekét ringatja.
„Anyám, anyám, hí’ a szellő,
Hí’ az ég, a nagy-kékellő!
Anyám, anyám, hívnak a fák,
Ágaikat emészti láng.
Fogvatartóm, hí’ a létra,
Az égbe, és nem a sírba!
Hívta tündér, kiment, hívta,
Bánatát az erdő rítta.
Furfangosan ezt zokogta,
Gyermeket rántva magosba:
„Bajban vagyunk, segíts rajtunk,
Fulladozó szót rí ajkunk!”
Kiment, szívénél maradva,
S a rút világ elragadta.
Rohadó fán a tűz ropog,
Anya a sírkőnél zokog.
Körös-körül gyertyák égnek,
Sok helyet adnak a rémnek.
„Ez a világ?! Rég is ez volt?!
Kimozdul, s emberből lesz holt?
Kint vész el, vagy halált prüszköl.
Ég a világ… vagy már füstöl?”
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A történetek és egyéb prózák írására fontos motiváció az iskolában a kreatív írás óra. 2022 tavasza óta verseket is zenésítek meg, főként gitáron játszom őket, de zongora és egyéb hangszerek is előfordulnak bennük. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás.
