Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Ha majd meglátod legeslegelőször A kicsinyke lényt, akit a tested hordozott, Átéled majd azt a nemes érzést, Ami a világon csak nekünk, nőknek adatott.
Fehér leander A fehér leander szépsége csak látszólag ártatlan; valójában a benne rejlő erő sokkal titokzatosabb és mélyebb, mint bármi, amit a szem elérhet.
Szavak a szélben Elvetélt igéretek Szállnak, majd Nyomtalanul Kihunynak. Szavak, Nekem szánt Könnyelmű, Csalfa Szavak. Nekem szánt Be nem tartható igéretek, Szállnak a Szádból
„il dolce far niente” NYÁRI RÉVEDÉS Puha talppárnáid szívem dagasztják, duruzsol belőlük a szeretet, vibráló halk dorombolásodban rezeg, a levegő ritmusra meglebeg.
Mi a lét? Mély tenger, Víz, amiben úszni kell. Születéskor dobtak bele, Muszáj megbírkózni vele. Mi tegyünk, ha némán sodródunk, Mikor pedig úszni nem
Tudom milyen vagyok. Magamba zárkózva, csendesen üvölt bennem a világ… Egy percre hagyj csak, hulljon szememre délibáb. Elfogyna a bánat, üres a kehely; talán lehetett
