A csend és a zaj

A csend és a zaj örökké vitáztak egymással.  A csend folyton azt hajtogatta, csak ő tudja boldoggá tenni az embereket. Ugyan mivel?  Hiszen a csendben magányosak az emberek, felelte a zaj. Nincs kihez szólni, ha elmegyünk egy temető mellett, ott csak szomorú   embereket látunk. Síri csendben vannak és csak bánkódnak elhunyt szeretteik miatt. Már pedig, bebizonyítom, felelte a csend- hogy tudnak boldogok lenni csendben is az emberek.

Éppen egy tisztáson haladtak át, amint megláttak egy fiatal lányt egy padon, csendben olvasni, közben mosolygott. Odament hozzá a csend és megszólította: Olyan csendben olvasol, miért mosolyogsz? Nagyon szép, megható történetet olvasok, azt pedig csak csendben lehet, de, nem azt mosolygom. Amint feltekintettem az olvasásból, megláttam szemben egy fenyőfán ugrándozni egy mókust egyik ágról a másikra. Olyan aranyos volt, de jött két kiabáló fiúcska. A mókus a kiabálástól úgy megijedt, hogy pillanatok alatt elbújt egy bokorba. Ekkor a csend odaszólt a zajnak: Én bebizonyítottam neked, hogy tud a csend boldoggá tenni. Viszont a zajtól, csak boldogtalan az ember. Miért? kérdezte a zaj. A csend pedig válaszolt. A vitázó, veszekedő emberek, akik mindig kiabálnak, órdítoznak egymásra, attól csak szomorú lesz mindenki.

Tovább sétáltak és egy sdaionhoz értek, ahonnan éktelen nagy zaj hallattszott ki. Éppen egy mérkőzés zajlott, két foci csapat között.

Nagyokat kiáltoztak: „Hajrá Fradi! Hajrá Diósgyőr” „GÓL! Éppen a gólra értek oda. A győztes csapat drukkolói egymást ölelgették. Viszont a vesztesek csendben orrukat lógatták. Látod? folytatta a zaj. Azok vannak a legnagyobb lármával, kiabálással, akik nem csak győztek, hanem boldogok is. Viszont a vesztesek, csendben lógatják orrukat és boldogtalanok.

A csend igazat adott a zajnak, viszont sehogy sem tudott belenyugodni, hogy ő nem tudta bebizonyítani a maga igazát.

Mentek tovább, majd egy kórházhoz értek. A csend javasolta, hogy menjenek be, hogy ott, ahol sírás, szenvedés, halál uralkodik, megtalálják az igazságot.

Így is lett! Először egy műtő előtt haladtak el, ahol halotti csend uralkodott, csak a műszerek kattogása és az éppen műtétet végző orvos hangja hallattszott, amint adta az utasításokat.  Egyszer csak, megelevenedett az egyik nővér hangja és boldogan felkiáltott! „Doktor Úr! Magához tért a betegünk, él, a műtét sikerült” Hangosan örvendeztek a nővérek.  Látod? szólalt meg a zaj, amig csend volt, csak szenvedés és bánat volt. Az örömüket viszont zajjal fejezték ki!

Haladtak tovább, majd a szülőszoba elé érve, újból nagy sóhajtások, jajgatások hallattszottak.  Egyszer csak felsírt egy kicsi keserves óbégatással. Az édesanya pedig, boldogan, csendben óvatosan ölelte át gyermekét.

Ekkor a csend és a zaj, kezet fogtak egymással, mert megállapították, mindkettőjük tud szomorúságot, bánatot, de örömet és boldogságot is adni az embereknek.

De, az örömet, boldogságot, bármivel fejezik ki, akár csendben, akár zajjal, mindkettőhöz szeretet szükséges.

2022 nov.16

Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.