Kedves Barátaim, Szerzőtársaim!
Azzal a reménnyel várom ezt a karácsonyt, hogy az emberek többségének lelkében erőre kap és uralkodni fog a szeretet, a jó iránti vágy, a béke, a rend, a nyugalom, a becsület, a kölcsönös tiszteletadás igénye és határozott elutasítása mindannak, ami ezzel szembe megy. Abban a szellemben, ahogy Hamvas Béla írta Scientia Sacra c. művében:
„A szeretet az a hatalom, amely a létrontást megfékezi és azt helyreigazítja úgy, hogy a létezésnek az eredetinél magasabb szintjét teremti meg…
A szeretet nem erkölcsi erény és nem vallásos érték és nem érzelem, hanem a létrontás erőinél magasabb erő (erőtlenség), amely nem a lét alapállását igazítja helyre, hanem a létezés végleges alapját teremti meg. A szeretet tökéletesen erőtlen, mert minden agressziót feladott. A szeretet teljesen bevehetetlen, mert a létezés legnagyobb hatalma….
A szeretetlenség az értelemben mint őrültség, a morálban, mint bűncselekmény, a testi életben mint betegség nyilvánul meg. Szeretetlenség annyi, mint létromlottság. — A szeretet a létezés mértéke.”
Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, békés, meghitt karácsonyi ünnepeket mindenkinek.
Author: Nádasi Katalin
Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...