Fény a hídon

Túl sokszor éltem már itt a Földön.
Az újabbat majd álomban töltöm.
Ha egyszer még felébredek,
megtalálom a lelkemet.
Eltűnik minden félelem.
Szeretném majd, hogy így legyen.

Bocsásd meg majd, ha rossz vagyok.
Bennem a régi, bús fagyok
jégvirágot fonnak lassan.
Csoda, hogy meleget adtam.
Majd, ha újra megszülettem,
mosoly leszek szép szemedben.

Fa leszek, ha virág leszel,
dicsérem, ha bármit teszel.
Ha Nappá válsz, felolvadok.
Mindig csak feléd fordulok.
Át sok völgyön, magas hegyen
hogy világunk eggyé legyen.

Harmattal oltom a szomjad.
Terhed többé ne te hordjad.
Árnyat adok a melegben,
bújok bársony két kezedben.
Szellő lennél? Felhő leszek.
Megtisztítjuk a kék eget.

Táltossá válsz? Repít a szárnyad.
Madár lennél, az volna vágyad?
Gondolat, mi fészkemben fészkel?
Tűnő fény, velem jössz ma éjjel?
Tündérré válsz, ki gyógyít, szeret.
Embernek születsz, majd ilyen lehetsz.

Híd vagy Kedves, árkok fölött.
Öröm, hogy vagy. Árnyak mögött.

Bujdosó Miklós Gábor
Author: Bujdosó Miklós Gábor

Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole 

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A leghűségesebb barát

Vannak napok, mikor létezni is oly nehéz, Csendben ülsz, merengsz, szemed csak a távolba néz. Nem kellenek már szavak, fájna megszólalni, Lelked csendben, reméled ez

Teljes bejegyzés »

Tavaszi önarckép

Jambusaim bús bódulatával ringatom álomnyárba magam; messzimocorgó vágya vigasztal – szürcsölöm ízét ájtatosan.   Fogvacogó köd jégpizsamáját ölti magára márciusom; csalfa csodával szittya kavalkád kedvem

Teljes bejegyzés »

Önarckép

Nukleon vagyok. Proton, neutron. Csepp anyagcsomó a végtelenben. Lám, parányi fénybe burkolódzom, hadd maradjak árva, észrevétlen.   Nyughatatlan ős erők sodornak vágyak, álmok, ösztönök terében;

Teljes bejegyzés »

Bemutatkozom, mint költő

Kisiskolás korom óta, amióta csak megtanítottak a betűvetésre, próbálkoztam versírással – mint szinte mindenki más. Én azonban mindig is azt éreztem, hogy számomra ez nem

Teljes bejegyzés »

Két utazó

Két utazó Egy ismeretlen, Mégis ismerős galaxisban, Keresik helyüket egy közös csillaghajón.   Messziről érkeztek, mint űrből a hullócsillagok. Két külön történet, Bennem mégis nyomot

Teljes bejegyzés »

Tátongó űrben

Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar.   Bolygók forognak ellipszis pályán

Teljes bejegyzés »