Minek nevezzelek

Minek nevezzelek 1

Mondd: minek nevezzelek
Ármánykodásnak, vagy földi megváltásnak
Kölcsönös bosszúvágynak, vagy testvér gyilkosának
Mindent összevetve Isten-tagadásnak
A keresztet tűzbe vetették, a lelkeket meggyötörték
Már nincsen jövőkép, éljünk csak a mának.
Mínusz hetven fokot mutat a higanyszál
A másik földrészen gyilkos forróság vár
Lázong a természet, bosszúvágyat forral
Lerázná az embert érthető haraggal
Magamnak az Úrtól csak szárnyakat várok
Szeretteimnek földi adventet kívánok
Földi adventet, mely megszüli a Békét
Teremt majd a világnak boldogabb jövendőt
A z irgalmasság szolgálata nem a bűnnek árnyéka
Hanem a Krisztus adományának virága
Ha gyakoroljátok ,elszáll az átok
Végleg megtisztul majd lelki világtok
Földi vándorlásunk ma minek nevezzelek
Ha Húsvétra várunk utat nem tévesztek

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mondd, ki…

Szemedből, mondd, ki néz vajon? Gyermek az ingó tutajon, törékeny, szeretet-árva, simogató szóra vágyva?   Vagy ki hegyet hord hangtalan, derűs arcán csak árny suhan

Teljes bejegyzés »

Körforgás

Vihar szárnyán süvít a szél, minden apró zugba betér. Belebújik fűbe-fába, mesebeszédet hord háta. Amivel a szívem tele, az is mind útra kel vele. Messze

Teljes bejegyzés »

Gyökértől gyökérig

Kicsinyke magként hulltál a földre s mint puha zöld ír vett az körbe.   Míg szüntelen kerested új ruhád, nesztelen hasadt a szunnyadás,   felemelt,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan

Az álmatlan éji csendben kint ült a hideg párkányon, csak egy röpke szemrebbenés, s ott termett a párnámon.   Lyukakat fúrt a lelkembe, s az

Teljes bejegyzés »

Táltosok ösvényén.

Táltosok ösvényén. Gomolygó füst, sejtelmes, örvénylő tölcsér, sötét felhőszerű, homályos köd. A föld az éggel összeér, sötétség, a levegő fagyos, lábakat gyökérbe köt. Ám megtöri

Teljes bejegyzés »