Farsang

Farsang

Legkedvesebb hagyományaink
egyike, a Farsang ünneplése.
Talán érezni lehet, hogy
a téli hidegnek lassan vége
Talán télbúcsúztató
új életet fakasztó
a fáradt emberi lelket felrázó
az ifjúságot összekovácsoló
talán vidám párválasztó.
Farsang farka itt van a kapuban
a lányok készítik a fasangi csokrot
a fiúk suviszkolják a kalapot
Majd felkerül rája a választott csokra
az ifjuság közben a táncot ropja
Húshagyó kedden jön a kisze égetés
mit kísér a tánc és kísér nagy nevetés
Ember, ember! Ki áll még a vártán,
Míg mulatsz a tűznél vidáman
ifjak halnak meg a csatában
Ezrével halnak ártatlan halált
értelmetlenül, nem hősök gyanánt
A Föld is megrázta magát dühében
Nem látott még ilyet eddigi éltében
A farsangi bokréta hamar elhervad
a halottak élte többé nem pirkad .
Míg egy csecsemő megmentése hőstett
addig az elesettek emléke eltemetett
Micsoda farsang köszöntött a világra
Mindenütt gyász, fájdalom lebeg
Hol veszhetett el az ember reménye
A zajló jég csak annyit tud mondani
Mondd ember, ember ,hol maradt a Béke?

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »