Az „aranyos” ember

A kelták teremtették

E réges-régi ismert várost.

Mindenkinek mást jelent most.

Ennek neve Komárom.

 

Ezernyolcszázhuszonöt

Február tizennyolc.

Ekkor született neves írónk,

Kinek neve Jókai Mór.

 

Csodagyereknek tartották.

Verseket írt, kitűnően rajzolt.

Tíz esztendős volt akkor,

Mikor mondták: Irány Pozsony!

 

Majd elhunyt édesapja,

De nevelése folytatódott,

Mit átvett a sógor,

S belőle írót faragott.

 

A Szabadságharc költője,

Kit megismert fiatalon,

Belül, a pápai kollégiumon,

Nagyon jó barátja volt.

 

Bár letette a vizsgáját,

Mert tanulta a jogot,

Az ügyvédi munkához

Sohasem fogott.

 

Az írás jobban érdekelte.

A tragédia után a Hétköznapok.

Műveinek száma gyarapodott,

De mellette festő is volt.

 

Később jött a Szabadságharc.

Mellette a Forradalom,

Ahol felolvasta A tizenkét pontot,

S lecsillapított sok rendzavarót.

 

Laborfalvi Rózát,

Kivel meg is házasodott,

Ezen a csodás napon

Látta meg a színpadon.

 

Ezzel az esküvővel

Kezdődött a bonyodalom.

Ő lett, kit az anyja kitagadott,

S Petőfivel is megszakadt a kapocs.

 

Mindezek után

Kossuthhoz csatlakozott.

Jött a Török világ Magyarországon

És az Egy magyar nábob.

 

Az ötvenes évektől egyre jobban

A politikai életbe belekapcsolódott.

Aztán egy regény, a Politikai divatok,

S ebben az időben indította A Hont.

 

Tisza Kálmán pártvezetővel

Kötött szoros barátságot.

Művészi pályájának fénykora volt.

Azután megírta a „hőseposzt”.

 

A kiegyezés után a kultúra

Fellendüléséről ábrándozott.

Előkerültek a Fekete gyémántok.

Regényvilága gazdag és változatos.

 

Megérkezett Az aranyember,

Aki a Senki szigetén lett boldog.

Távol a társadalomtól

És a nagyvilág zajaitól.

 

Sok szenvedés után felesége

Elment az élők sorából.

Másodszor is házasodott.

Az ara ismét színésznő volt.

 

Az utolsó éveiben is

Rengeteget dolgozott.

Az írásra már másképp gondolt.

Csak, mint kenyérkereső robot.

 

Kalandos történelmi

Regényekkel foglalkozott.

Majd megjelent A cigánybáró.

Utána meg A kiskirályok.

 

Halálának napján,

Mielőtt eltávozott

Mondott még egy utolsót:

„És most aludni fogok”.

Révész Danuvia
Author: Révész Danuvia

Révész Danuvia vagyok, ezen a művésznéven írok. Dunaújvárosban születtem, itt végeztem az iskoláimat is. Szerintem én azóta faragom a rímeket, mióta megtanultam írni, mivel nekem a dédapám, Révész László is költő volt, és rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. Jelenleg Veszprémben élek. 18 éves koromban publikálták először versemet. Azóta több is megjelent irodalmi folyóiratokban és antológiákban, online és nyomtatott formában is – ezek még a saját nevemen. 2017-ben magánkiadásban megjelentettem az első kötetemet. Szabadidőmben vezetek egy költészettel kapcsolatos fórumot (Café Poetica – a virtuális irodalmi kávéház), de felkértek már irodalmi pályázat zsűrijének, illetve képzőművészeti kiállítások megnyitására is. Nálam a költészet nem egy hobbi, hanem életforma.

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ezt a versemet, még 2006-ban, vagyis 17 évesen írtam egy nemzetközi Jókais pályázatra, amivel 12. helyezett lettem, és én voltam a legfiatalabb induló.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kedves,

Nézz a szemembe,Kedves, Látod fent a tűnő fellegeket? Mint megannyi elrepült évet, Melyet veled együtt élhettem meg? Fogd meg a kezem,Kedves. Érzed, ahogyan remeg ?

Teljes bejegyzés »

Csak a remény

Nem az a baj, hogy kinevetsz, Hanem hogy mást vártam tőled. Nem az a baj, hogy hitegetsz, Hanem hogy megint bedőltem. Melléfogtam újból, szépen bakot

Teljes bejegyzés »

Soha többé

Ne bántsatok soha többé,  Itt hagyom már, maga mögé,  Temetem a fájdalmat.    Kimegyek a temetőbe,  Leülök egy hüs sírkőre,  Elsirom ott bánatomat.    A

Teljes bejegyzés »

Mit jelent valakit szeretni?

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »

ELCSENDESÜLT… Elcsendesült szívem,vihara elmúlt, a fájdalom,mint a jeges ár levonult. Fagyott kihült hordalékát partra tette, a féktelen indulatot’bánatot eltemette. Értetlenül gondolok érzelmeim áradására, míly hévvel

Teljes bejegyzés »