Ünnep akarok lenni

Néha-néha megveszekedett, bolond nőt játszok
Semmit nem hallok és semmit nem látok
Szív nélkül, lélektelenül sötétben tapogatózok
Szavak nélkül, némán gyomorból ordítok
Néha akkor is röhögök, ha élesen hasogat
Azt se bánnám olyankor, ha elütne egy vonat
Beton falba verném akkor is az őrült fejemet
Ha tombolna bennem a legszelídebb szeretet
Néha kihangosodnak belőlem a gondolatok
Könnyezve hallgatom, ahogy mondja, ostoba vagyok
Néha elhalványodnak mind az élénk színek
Olyankor sarokba bújok és mindentől félek
Hiába tudom, hogy a szerelem egy csodás ünnep
És szeretni valakit a világon a legeslegkönnyebb
De mégis, mikor váratlanul betoppan és elém áll
Máshogy látom az Univerzumot, megijeszt
és ott a mellkasomba már be is fészkeli magát
Becsapom magam és azt hazudom, nem számítana
ha nem lenne örökre enyém
De én élni akarok vele mindig, a világ kellős közepén
Máskor meg félek és nagyon féltem magam,
Mert aki majd azt mondja szeret, és rám szüksége van
neki vigyáznom kell magamra, hogy tudja
velem minden rendben van
Csak a jó úton megyek, óvatos leszek
hogy ne fújjon tőle messzire a szél se
Mert csillogó szemekkel akarok belenézni az ő szemébe
Lehet, hogy néha nagyon ostoba vagyok, de
hiszek abban, hogy ha a szerelembe belebotlok
És neki adom a lelkemet mindazzal, ami csak én vagyok
Nem kell többé a bolond nőt játszanom, mert azt fogja érezni
hogy a legszebb ünnepe én vagyok
Kapusi Edit
Author: Kapusi Edit

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kapusi Edit.1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is élek már több mint 30 éve. Két nagy fiam van. Az idősebbik fiam Máté, ő 29 éves, és ugyan azon a napon született, mint én. A másik gyerekem 21 éves. Az ő neve Soma.Saját vállalkozásba kezdtem, mellette pedig sok egyéb dologgal is foglalkozok. Nagy kihívás megfelelni és megállni becsületesen a helyem mint anya és dolgozó nő. Néha úgy érzem, nem is fog menni. De mindig kapok valahonnan egy lökést, egy kis energiát, amitől megint minden vissza áll a normális kerékvágásba. Egy darabig. Viszont az életszeretetemet, a jóságos világba vetett hitemet, azt nem tudja elrontani senki és semmi! Hitvallásom szerint, csak az tud élni, aki élni tud! Mindent kipróbálok, mindent meg akarok tapasztalni és folyamatosan tanulok. Szeretném, ha az engem körül vevő embereknek is át tudnám adni mindazt, amit már átéltem és megtapasztaltam. Azért, hogy ezáltal ők is érdemesnek tartsák magukat arra, hogy az életnél nincs nagyobb kincs a világon! A versírással már kamasz koromban megpróbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Egyik versem meg is jelent hajdanán a Debreceni Napló napilapban. Időnként, ha valami nagy trauma ér vagy épp nagy öröm, elfog a vágy, hogy le is írjam,...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Apukák és anyukák

Rózsa Iván: Apukák és anyukák Szerte a világban, mondhatni szinte mindenhol, az apukák és anyukák túlnyomó része rendes: dolgozik a munkahelyén és otthon, gyermekeket nevel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg

Rózsa Iván: A kis-nagy herceg Valahol, valamikor, kies vidéken, egyszer én is voltam kisfiú… Jól éreztem magam, mint aranyszőke sörényű kis herceg. Most másképp érzem

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mennybéli klub

Rózsa Iván: Mennybéli klub A Mennyország olyan klub; Ahová nem akárki jut. Csak az, aki erre érdemes; Isten válogat, ki neki érdekes! Budakalász, 2026. október

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szeretetáradat

Rózsa Iván: Szeretetáradat Végül is rosszakarónk, irigyeink, kárörvendőink „győztek”; „Sátán elérte a célját”: már nem szeretjük egymást! Nem szeretjük, hanem egyenesen imádjuk a másikunkat; jobban,

Teljes bejegyzés »