Zita gyorsan kimosta az álmot szeméből, nyújtózkodott egyet, majd nekilátott reggeli rituáléjának. Precízen összeválogatta szettjét, – vagy, ahogy manapság divatos kifejezni:”outfitjét”- mely sötétkék Zara ceruzaszoknyából, hozzá egy tökéletesen passzoló fehér Mango ingből, valamint egy tíz centiméteres sarkú fekete körömcipőből állt. Az egyenesen Franciaországból rendelt sminkkészletével elegáns maszkot varázsolt magára, vállig érő szőke haját laza mozdulattal kontyba fogta.
Munkahelye negyedórára volt lakásától, így féltve őrzött Audiját hétköznaponként nem kellett a városi forgatagban szenvedtetni. Mint minden reggel most is befordult a sarki „Starbucks”-ba, ahol egy Melangot vett elvitelre. Akárcsak máskor, most is jó pár szem rászegeződött. Érezte és tudta, hogy csinos. Magabiztosan belibbent a cégbe, ahol kollégái a szokásos elégedett pillantásokkal fogadták. Kivéve néhány kolléganőt, akik sokatmondó pillantásokkal összenéztek: „Hogy csinálja a mindennapi tökéletességet?”
Teljesen átadta magának a munkájának, projektjén elvégezte az utolsó simításokat. Az új termék piacra dobásáról szóló prezentációja kiválóra vizsgázott. A potenciális ügyfelek ugyan elhalmozták kérdésekkel, de ő természetes üdeségével és határozottságával mindenre korrekt választ adott. Felettesei is elismerő szavakkal illeték. „Talán egy kis prémiummal is meghálálják a munkámat, ismételten…”.
Délután kettőkor engedélyezett magának egy rövid szünetet, amikor is elfogyasztotta ebédjét, mely szigorúan salátából és roston csirkéből állt. Irigylésre méltó alakját meg kell őriznie.
Zita általában egyedül ebédelt, hacsak egy-egy férfi munkatársa meg nem hívta. Azonban ezeket a közös étkezéseket teherként élte meg. Szinte kivétel nélkül látta a férfiak szemében azt a bizonyos titkos vágyat. Még a nős kollégákéban is! Na, neki erre semmi szüksége! Ez ideáig is mindent elért saját erejéből és szorgalmából – igaz, néha a végletekig kimerült ebben -.
A közös étkezőben kolléganői társaságában sem különösen érezte jól magát, akik állandóan recepteket cserélgettek, vagy épp gyerekeik ügyes-bajos dolgairól diskuráltak. Nem tehetett róla, de ez őt a legkevésbé sem érdekelte!
Délután rohant az edzőterembe. Újonnan beszerzett sportszerkójában nagyszerűen festett. Nadrágja kiemelte az elmúlt hónapok kemény munkáját. Ha már ennyire „egyben” van, miért is ne fotózkodna egyet? Lássa az Instagram is: „#feszes, #sport, #újfelszerelés”. A kimerítő gyakorlatok után letusolt, majd egy fodrászatot is megejtett. Ő már régen nem mosta és szárította be magának a haját. Időpocsékolás, a fodrász pikkpakk elkészíti frizuráját!
Hazafelé menet látta a szomszéd nőt, amint két kis gyerekével a szokásos esti köröket róják. Az egyik gyerkőc jobbra, a másik balra futkározott, az anyuka pedig hol nagyokat mosolygott, hol hatalmasokat kiáltott. „Szegény nőnek biztosan egy csepp szabadideje sincs.”
Zita estére egészen elfáradt. Barack illatú fürdővízében elégedetten sóhajtott: „sikeres napom volt, na”. Megkordult a gyomra, és hirtelen iszonyatos éhséget érzett. Ámbár hiába. A nagy rohanásban elfelejtett bevásárolni. Rendelni meg tuti nem fog. Legalább fél óra, amire kiszállítják az ételt. Eszébe jutott a szomszéd nő. Náluk biztosan mindig tele a hűtő, vagy legalább van, mit harapni, ha az ember megéhezik. Az a nő most nyilvánvalóan nem magában álmélkodik sikerről és finom falatokról. Talán épp együtt vacsorázik a családjával.
Zitát a töprengéséből telefonja sípolása rántotta vissza. Hopp, értesítés az Instán: „kiváló test, gyönyörű arc, egyszerűen tökéletes”. Ismét egy hódóló a világhálón.
Mosolygott, egy röpke pillanatra még bevillant a szomszéd nő arca, de tudta, hogy holnap minden folytatódik az ő „tökéletesen” felépített világában.
Author: Varga Adrienn
Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (főként a yorkimért, Szederért🥰) , a természetért, Párizsért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Audrey Hepburn életfilozófiáját a magaménak is érzem :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: *Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió (IR) – Dolgaink című novelláskötet : *A töltött paprika c. novella (3. helyezés) –IR– Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: *Ünnepelek c. novella (2. helyezés) -IR– Kiskegyed online: *Szerda este; *Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: *Meg(nem)érkezés c. novella A tavaszi szél titkai című antológia: *Nyílni kész c. írásom –IR– Cirkusz a moziban című antológia: *Várnak haza c. novella -IR- A hegyen nem történik semmi című antológia: *Elszáradt muskátli c. írás -IR- Csipkés szelek fújnak című téli antológia: *Régmúlt idők téli szerelme c. novella-IR – (2. helyezés) Akácízű hajnal című antológia: *A fonott kalács c. írásom -IR- Életet leheltél belém című antológia: *Szárnyaink c. írás -IR- Beadandó című...