A cirkuszi báb

Beck Brigitta: A cirkuszi báb

 

Vettek helyette egy újat, egy szebbet

És kidobták az öreg cirkuszi bábot,

Akiért régen még csilingelő nevetés zengett,

Most a cirkusz lépcsője mellett állott.

 

Műanyag arca koszos volt szegénynek,

S bár nem panaszkodott régi ruhájára,

Megkoptatták már azt a hosszú évek,

Nem is volt egy ideje kényelmes számára.

 

„Fel fogom fedezni a földkerekséget-

-gondolta a kicsi bábocska magában-

Át fogom szelni a világmindenséget

És én leszek a leghíresebb báb a világban!”

 

Elindult hát a cirkusz régi bábja,

De minden lépés után elesett a porban,

Ettől egy kicsikét megkopott a sármja,

De ő attól még azt mondta, hogy jól van.

 

Eljutott egészen a közeli fához,

A törzsbe kapaszkodva kicsit megpihent,

Jobban mondva alig tért magához,

Pedig a lépcsőtől csak harminc centit ment.

 

„Nem kell sok a világmindenséghez-

-gondolta boldogan magában-

Csak hozzá kell szoknom a jövés-menéshez,

Azt hiszem, jelenleg nem vagyok formában.”

 

És ballagott bukdácsolva tovább a báb,

Nekiütközött egy arra járó gyereknek,

„Milyen szép báb ez itt, nahát! –

Ölelte magához, s azt súgta: „Szeretlek!”

 

„Nem is kell átúsznom nekem az óceánt,

Mert megtaláltam a világmindenséget,

Innentől többé semmi se bánt,

-mondta a báb – hiszen én is szeretlek téged!”

 

A báb, aki nemrég még ki volt dobva,

A legkedvesebb játéka lett egy gyereknek,

S a világmindenségen túl a csillagokba

Repítette kis műanyag szívét, hogy valaki szerette.

 

(2023. 03. 15.)