Beck Brigitta: Álomország kék erdejében
Álomország határában egy kék erdő állott,
Kék lombú fák alatt nyíltak az ibolyavirágok,
Álomillata volt a haloványkék égnek,
Az erdő sűrűjében álomőzek éltek.
Álomország fái alatt ballagtak az őzek,
Álmot legeltek, s a napfényben időztek,
Rájuk köszöntek mind az ibolyavirágok,
S fülükbe súgtak minden nap egy álmot.
„-Azt álmodják valahol éppen az emberek,
Hogy békések, s tiszták a csodakék tengerek,
Hogy szépen csengő dallama van minden szónak,
S hogy lehet még érezni legalább emlékét a jónak –
-Dalolták félénken az ibolyavirágok,
Az álomőzek meghallgattak minden egyes álmot,
S ami nem válhatott valóra az emberi világban,
Azt gondosan őrizték az Álmok Országában.
Álmokkal a hátukon futottak az őzek,
A kék erdő fái már intettek az ősznek,
S hulltak a levelek, a kicsi kék álmok,
S a levelekből lettek az új kék virágok,
Ők voltak Álomország álomibolyái,
Azok az álmok, amelyekre sokáig kell várni
A kék erdő kékellő díszei lettek,
S álmokat súgtak az őzikefüleknek.
(2023. 03. 15.)
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
