Beck Brigitta: A boszorkány háza
A Szurokhegyek feketéllő ormán
Lakott a valaha élt leggonoszabb boszorkány,
Kéményéből méregzöld füst szállott
Míg háza ablakából nézte a világot.
Egyszer véletlenül arra járt egy vándor
És szállást kért a gonosz boszorkánytól,
De a boszorkány önző is volt nagyon,
Azt mondta: „Én aztán semmimet sem adom!
Enyém a világ legfeketébb háza,
Fekete szívemnek szurokból a máza,
Menj hát el jó messzire innen,
Itt keresnivalója senkinek sincsen!”
Ezt hallva búsan továbbállt a vándor,
Kedvesen elköszönt a gonosz boszorkánytól,
De a boszorkány erre már nem is felelt semmit,
S házában azóta sem fogadott senkit.
Ha jószívű lett volna a boszorkány
Színek is lennének a Szurokhegyek ormán,
De a boszorkány gonosz volt nagyon
Így történetét nem is folytathatom.
(2023. 03. 16.)
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!
