Rózsa Iván: Egyszer, egy törzsi gyűlésen…
Egyszer, egy törzsi gyűlésen az öreg indián így érvelt:
A „vén” bölcsesség egyszer majd találkozik az ifjonti hévvel;
Szerintem is: „Lesz még egyszer ünnep a világon;”
És ezen a világon, nem csupán a másvilágon;
Nem az örök vadászmezőkön, ahonnan soha senki még vissza nem jött;
Ahol álmában Csingacsguk pompás szarvasbikát lőtt;
Csak nehogy megint bakot lőjünk, hamis főnököt válasszunk!
Ne veszekedjünk egymással, hanem szeretetet árasszunk!
Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba;
De van, aki semmiből sem tanul, született ostoba;
Nem tud megváltozni a genetikai hulladék sem;
Legyünk hát kíméletlenek az áruló, belső ellenséggel szemben!
Fogat fogért: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!
Mindenkinek a magáét: jónak jólétet, rossz sínylődjön sitten!
Demokráciát csak az érdemel, aki ezt valóban értékeli;
Felebaráti szeretetről papolhat az is, aki a társát kisemmizi.
Lássunk a szavak mögé: tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól!
A tetteket, a tényeket nézzük: váljon el a búza a konkolytól!
A rafinált sarlatán nem hirdeti nyíltan magáról, hogy az;
Az igaz emberre fogja rá, hogy a másik a hamis, a gaz!
Lehet, hogy ugyanazokat a szavakat, kifejezéseket használja;
De csak álarcot visel, és ez alól kikandikál ragadozó pofája!
Figyeljük hát szemét, vigyorát, mozdulatait, mimikáját!
Mikor harcolunk ellene; ne sajnáljuk a családját, anyukáját!
Senki sem tehet az ősei cselekedeteiről, fiú túlléphet apján;
Ne általánosítsunk osztály, származás, faji jelleg alapján!
Igaz, alma általában nem esik messze a fájától;
De kivételek mindig akadnak, kiket származásuk nem gátol;
Keresik ők is az igazságot, bárhová is lopta őket a gólya;
Beérnek, mint az óbor: egyszer mindenkit utolér az igaz valója;
Egyszer mindenre fény derül, Sátán sunyin hiába settenkedik;
Egyszer a hazug végleg lelepleződik, az igaz pedig győzedelmeskedik!
A fiatal indiánok az idős sámánt figyelmesen hallgatták;
A vének tanácsának intelmeit eddig is, úgy-ahogy megfogadták;
De most úgy érezték, átáradt beléjük az öreg bölcsessége;
Másképp tekintettek ezután barátra, ellenségre;
Sejtették, tudták immár: kitől, mit várhatnak;
Van, akitől semmi jót: ők azok, akik csak áltatnak;
Megfogadták egy életre, hogy hamis ígéretnek többé fel nem ülnek;
Így egy ideje a törzstől az ártó szellemek messze menekülnek!
Budakalász, 2023. március 14-15.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincöt éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
