Madárdal

Pintyi, a kis énekesmadár álmosan tekintett ki a fák lombja közül. A nap próbált utat törni a szürke felhők mögül, de nem sikerült neki. Pintyi megrázta tollait, törékeny testét átmozgatta. Nem zavarták a felhők, hisz tudta, nem süthet mindig a nap. Elhatározta, hogy a mai nap mindenképp útnak indul, és megkeresi elveszett gyönyörű énekhangját, amellyel korábban oly szépen eldalolta szeretetét, bánatát, vagy épp haragját. Mostanra csupán silány hang jött helyette.

Nem volt térképe. Repült, ahová a szél és a szárnyai vitték.
Repülése során próbált visszaemlékezni, mikor és hol hagyhatta el hangját. Talán, amikor a keselyű kicsúfolta hiányos tollazata miatt, és ő annyira reszketett, hogy nem mert visszaszólni, majd percekre megnémult? Vagy, amikor a madárversenyen csak harmadik helyezést ért el, és nem tudott szívből ujjongani? Így gondolkodott magában, amikor is látta, hogy egyre mérgesebben gyűlnek a fellegek az égen. A szél azt suttogta, hamarosan megered az eső. Pintyi sok vihart átélt már, nem félt. Azonban megtanulta, néha bizony jobb az óvatosság. Egyszer ugyanis olyan égszakadásba keveredett, hogy megsérült. Szárnyából még egy darabkát is elhagyott. Bánkódott miatta, aztán megbékélt. Tudta: ha egyszer énekhangjának keresésre indul, akkor szüksége lesz az erejére. Doktor Rigótól kért segítséget, aki gyógytorna-repüléseivel megtanította hiányos szárnnyal is magabiztosan repülni. Pintyi az elején szégyenkezett, amiért lassabban szálldogál a többieknél. Azonban olyan sok dicsérettel halmozták el, és úgy megerősödött, hogy újra büszkén repkedett a magasban.

Az ég valóban leszakadt, a szél feltámadt, így betért medve barátjának a barlangjába. Bizony, Pintyi szokatlan baráti kapcsolatokat ápolt. A cinegékkel nem találta a közös hangot, míg a félelmetesnek hitt medvékkel, sasokkal nagy cimborák voltak. Brumm medve befogadta barlangjába, sőt egy kis élelmet is adott neki.
– Aztán csak ügyesen, Pintyi! Ne felejtsd el, hogy belül épp olyan erős vagy, mint én kívül.
Pintyi kacagott magában barátján. Hogy is lehetne ő erős a hiányos szárnyával és a csengő hangja nélkül?
– Köszönöm, Brumm – hálálkodott Pintyi, majd szárnyra kelt. A jó öreg medve büszkén nézett madárkája után.

Pintyi újult erővel, bizakodva folytatta útját. Csakhogy hamarosan szembe találta magát a keselyűvel, aki – mint mindig – most is piszkálódott.
– Félszárnyú pintyőke, azt hiszed, szépen repülsz? Állj meg, mielőtt még több tollad kihullik!
Pintyi – akárcsak korábban –aprónak érezte magát, valahogy mégis bátorságot vett, és így szólt az ellenséges madárhoz:
– Törődj a magad dolgával, Kesü! Én sem bántalak, te se bánts! Hagyj engem szabadon szállni a hiányos tollazatommal!
Kesü dühbe gurult, szóhoz sem jutott meglepettségében. Látta közeledni Susót, a hatalmas sast, akitől rettegett, így villámgyorsan tovarebbent.
– A legjobbkor jöttél, Susó. Szétmarcangolt volna – mondta ijedten Pintyi.
– Nem hiszem! Kesünek csak a szája nagy, és te most bátran meghúztad a határt, amit nem léphet át.
Pintyi megköszönte a támogatást, azzal tovább indult. Örült volna, ha a sas barátja vele tart, de érezte, ezt most egyedül kell folytatnia. Úgyis találkozik azokkal, akikre szüksége van.

Naphosszat repült, de hangját csak nem találta meg. Egyik nap betévedt egy piciny faluba. Épp egy gólyacsalád felé tartott, amikor lélegzetelállító hang ütötte meg fülét. Egyik udvarból bársonyos, lágy dallamok csendültek fel. Ezek a hangok ember torkából jöttek.
„Valaha én is ilyen szépen daloltam. Talán ez a lány vitte el a hangomat? Hogy magyarázzam el neki, mit keresek?” Töprengett Pintyi, majd eszébe jutott megtépázott tolla, a hosszú megtett út, a veszélyek, és odareppent a dalolászó lánykához.
– Madárka, te milyen bátor vagy, hogy ilyen közel merészkedsz az emberhez!
Pintyi szíve megdobbant. A lány szeméből épp akkora kedveség sugárzott, mint a hangjából. Pintyi lelkét melegség járta át. Nem kell félnie, nem kell megvédenie magát, nem kell küzdenie.
– Jaj, most látom, hiányzik egy darabka a szárnyadból! Milyen ügyesen mozogsz így is! Biztosan dalolni is szépen tudsz. Hadd halljam, kismadár!
Pintyi majdnem sírva fakadt. Hát hogyan énekelne ő bármit is? Egykoron lágyan csengő hangja helyén csak zörgő nesz maradt. Aztán eszébe jutott, hogy a keselyűnek milyen merészen odaszólt. Ha félszegen is, de merte hallatni a hangját. Hát pont ez előtt a tüneményes lány előtt maradjon csendben? De mi van, ha megijed tőle, ha meghallja?
A lány szeretettel, türelmesen nézett rá. És akkor megtörtént a csoda! Pintyi lelkéből megindult egy dallam, amely a torkán át távozott. Énekelt! Csilingelt a hangja! Valamelyest másképp hangzott, mint annak idején, de Pintyi elégedett volt. A szívéből énekelt.
– Csodás hangod van, madárka. Talán még nem is hallottam ilyen elragadót.

Pintyi, hálás volt. Az útnak, a veszélyeknek, a segítő kezeknek és a lánynak. Örömmel dalolt még a leánynak, majd tovaszállt.
– Ég veletek gólyacsalád! Nem maradok tovább, hisz oly sok dalolni valóm van a világnak és magamnak!

A mese 2022 nyarán keletkezett, irodalomterápias tanfolyam keretein belül. Nem szoktam meséket írni, így először izgultam a feladat teljesítése végett. Nehezen indult az alkotás, de annál nagyobb örömömet leltem benne 🙂

Varga Adrienn
Author: Varga Adrienn

Adri vagyok, az Irodalmi Rádió blogszerzője. Főként novellákat, valamint „könyves-élményes” beszámolókat írok. Az irodalomra oly’ mértékben van szükségem, mint a vízre. Mivel nem szeretnék szomjazni, figyelek arra, hogy a legpörgősebb időszakban is tudjak kortyolni belőle. Az olvasás az a teremtett világom, amelyben megpihenhetek, feltöltődhetek, átérezhetek, tanulhatok… Az írás pedig az eszközöm, hogy kifejezzek. Az irodalom világán túl rajongok a kutyákért (van egy Szedrem- yorki és egy Edim - pointer), a természetért, az Őrségért, az őszért, a télért, valamint a tökös-mákos rétesért 🙂 Hatalmas kedvencem a művészvilágból Audrey Hepburn :” A nevetés nagyon sok betegség gyógyszere, és a nevetésre való hajlam talán a legfontosabb emberi tulajdonság.” Eddigi megjelenéseim: Téli örömök könyve: Családi tél (akkor és most) – Irodalmi Rádió – Dolgaink című novelláskötet : A töltött paprika c. novella (3. helyezés) – Irodalmi Rádió – Lakótelepi Hófehér című novelláskötet: Ünnepelek c. novella (2. helyezés) – Irodalmi Rádió – Kiskegyed online felület: Szerda este; Bütyök című novellák AHetedik című online folyóirat: Meg(nem)érkezés című novella A tavaszi szél titkai című antológia: Nyílni kész – Irodalmi Rádió – Cirkusz a moziban című antológia: Várnak haza - Irodalmi Rádió - A hegyen nem történik semmi című antológia: Elszáradt muskátli - Irodalmi Rádió - Csipkés szelek...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szerelem és egyéb jelenségek                                 „bolondos verzió” A szerelem nem mindig komoly, néha olyan, mint egy jó vicc – egy csók, amitől leesik az állam,

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „fiatal szerelem, szenvedéllyel” A szerelem mikor még meg sem érintettél, de már éget a vágy – mintha minden részem téged

Teljes bejegyzés »

Szerelem és egyéb jelenségek                                 „vágy és vonzalom” A szerelem nem mindig csendes ölelés, néha vad, lángoló vágy, amely más karokban keres új testet, más

Teljes bejegyzés »

Szerelem

Szerelem és egyéb jelenségek                                  „eksztázis és összetörtség” A szerelem – vad tűz, amely fellobant egy pillanat alatt, s ha nem vigyázunk, porrá éget mindent.

Teljes bejegyzés »

Szerelem többféle változatban

Szerelem, és egyéb jelenségek Szerelem, jött hasított, elrabolt. Szívemet döngette vadul. Minden nap éreztem, fájdalmas kínokat élveztem, miközben mellkasom tépte szét. Ez lenne a szerelem?

Teljes bejegyzés »

Éjjeli gondolat

Virágzó ágon átderengő holdfény, Bárányfelhők mögé rejted sugarad, Megvigasztalod bús vándorok lelkét, Bölcsességed csillan ezüst mosolyban. Szelíd dombok felett hullámzik az ég, Hold-mesék szikráznak csillagdalokat,

Teljes bejegyzés »