Csalódásaink

Csalódásaink.

A történelem nagyon megtréfált bennünket :
Számos nagy csalódás érte nemzetünket
Őseink mindig szoros barátságokat kerestek
Ám Ők váratlanul álnok árulással megleptek

Rákóczi a franciákba helyezte bizodalmát
A török ellen a Habsburgok hazánkat nem támogatták
Trianonban a magyarságot cserben hagyták
Ősi földünknek csaknem kétharmadát lefaragták

Új háborúban vélt barátok ismét cserben hagytak
Sőt hálából a kommunistáknak a markába dobtak
Majd ötvenhatban segítség helyett rútul elárultak
Barátaink, szomszédaink pedig némák maradtak

Mikor a régi barátságokat megújítani kezdtük
Sok közös gondunkat mindig megfeleztük
Véleményeinket pedig az asztalra helyeztünk
S tárgyalás, vita útján mindig megegyeztünk

Mikor a félelem hirtelen bosszúvággyá változott
A barátság köztünk nagyon hamar felbomlott
Legnagyobb csalódást a lengyelek okozták
Pedig magukat buzgó katolikusnak mondták

Krisztus tanítását gyorsan zárójelbe helyezték
Az ifjú életeket többé már nem féltették
A háború tüzét egyre fegyverarzenállal szították
A békét szorgalmazókat csaknem megátkozták

Hazánk kétharmadát ajándékba kapott szomszédaink
Úgy gondoltuk a békeharcban Ők lesznek támaszaink
Jogfosztást szenvednek őshonos magyar nemzetiségeink
S lassan úgy viselkednek velünk, mint az ellenségeink

Hol vagy János Pál Pápa, ha szülőhazád nem vár vissza
A magyar lélek békevágyára tán szívetek is megnyílna
Mert bár a BÉKE óhajtása mára hungarikummá változott
Lengyelek ne feledjétek a Szent Pápa hazátokból származott
Ki a szeretet nyelvén mindig a békéért imádkozott

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »