A végtelenül távoli múltban (vagy talán álom volt csupán?), volt egy kis négy-évszakos ország, az én hazám. Világot tisztító, hosszú, fehér telek után langy szelek hozták itt az olvadást, s évezreden át madárdal üdvözölte a virágba borult mandulafát. Ám hosszú évek óta nincsen már havas, mesebeli tél s a tavasz is el-eltéved: már decemberben rügyeket bontogat, aztán áprilisban dermeszti halálra a gyümölcsfákon termékeny életre indult virágokat. Volt már úgy is, hogy a kikelet egyszerűen nem érkezett, május elején a forróság megölte a várva-várt tavaszt s az üdítő illatokkal teli, éltető újrakezdés elmaradt.
Nemrég gyilkos járvány zárta börtönbe a tavaszváró népeket, kerültük nem csak egymást, de szinte már magát az életet.
Az ezt követő évben pedig az életörömben tobzódó orgonák illatát s a bíborban pompázó pünkösdirózsák világboldogító ringását szétdúlta a közelünkben kitört öldöklő háború, letörve minden virágzó ágat, s velük a jövőbe vetett reményt.
Az idei tavaszelőn szépséges bolygónk is megmutatta, milyen esendők vagyunk. Rettenetes erővel megrázta magát, több helyen megsemmisítve százezrek otthonát s kioltva tízezrek életét. Gyászba borult az élet, fájdalom uralkodik, bármerre nézünk. Hatodik napja anyák, apák, testvérek, elárvult gyermekek zokognak a rommá torzult világban. Egy nagyapa áll megrendülten összerogyott házuk mellett, s hajtogatja könnyek között: „Lányom, vejem és három unokám vár az ötemeletnyi törmelék alatt!” Helyette, az ő nevében kiáltanám: de én nem engedek, örökké reménykedek, mert a hitnek megtartó ereje van!
Valójában csak imádkozom, és gondolkodom, hogy vajon egyedül a természet felelős minden rettenetért? Irgalomért fohászkodom tehetetlenül, jobbításra eszköztelenül s halkan kérdezgetem: lesz-e még felhőtlen életet hozó, szépséggel, szabadsággal és álmokkal teli, békés, szelíd és varázslatos tavaszunk?
- február
Author: Nádasi Katalin
Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés...
