Angéla nyolc hónapos korában vesztette el anyját, amikor a fiatalasszony hirtelen szívmegállás következtében tragikusan elhunyt. Apja nem sokra ezután ismerkedett meg a fiatal Matild-dal. Anyák napján Angélát minden évben elvitték anyja sírjához, ám apja óhaja szerint ilyenkor Matildot is fel kellett egy szál virággal köszöntenie. Tizennyolcadik születésnapja után egy végzetes agyvérzés következtében apját is elveszítette. Ez a veszteség, ha lehet még szorosabbá tette Angéla és Matild között a kapcsolatot.
Főiskola utolsó évében ismerkedett meg a rezidensként dolgozó Árminnal, akit elbűvölt a lány. Matild is kedvelte Angéla választottját, így Ármin sok időt töltött náluk. A két fiatal egy idő után úgy döntött, összeköltözik. Nagyszerűen érezték magukat, ám rövid idő múlva Angéla úgy érezte, az összeköltözés dacára mégis több időt tölt mostohájával, mint szerelmével. A szép virágok sem tudták aggasztó gondolatait elfeledtetni. Igyekezett olyan virágot választani, ami jól tükrözi érzéseit azok felé, akiknek ajándékozza. Anyjának piros rózsát, Matildnak gyönyörű, három szál halovány sárga orchideát választott.
Elhatározta, Matildot fogja elsőként felköszönteni. Miközben a ház felé sétált nem bírta feledni Árminnal kapcsolatos aggályait. Pedig Matild folyamatosan nyugtatta, ő mégis folyamatosan szorongott. Amint odaért a házhoz, a napnak ebben a szakában furcsállotta a háló ablakán lehúzott redőnyt. Matild imádta a világost, kora reggel munkába menet előtt az összes redőnyt felhúzta, hadd legyen a lakás minden zuga fényes. Erre az időre haza szokott térni a munkahelyéről. Felsietett a bejárati ajtóhoz. Kivette táskájából a kulcsot, csendesen kinyitotta a zárt bejárati ajtót, majd belépett egykori imádott otthonába. Mindenütt rend és tisztaság uralkodott. A lakás ragyogott a kintről beáradó napsütés fényében. Talán Matild a reggeli rohanásban elfelejtette a hálóban felhúzni a redőnyt, morfondírozott magában és tán nem rosszullét miatt választotta a sötét szobát. Letette az anyjának vásárolt rózsát, majd kezében az orchideákkal elindult a háló felé, hogy átadja annak a drága teremtésnek, aki anyja helyett örök életében anyja volt. Egyszer megállt, fülelt, mintha elfojtott mormogást, apró kis sikkantást hallott volna. Talán Matild tv-t néz, gondolta, majd benyitott a háló ajtaján. A hangok felerősödtek, s ahogy kitárult az ajtó Angéla szeme elé olyasmi tárult, amit az árnyékok miatt elsőre nem látott tisztán, s amire nem is lehetett felkészülve.
Matild szerelemtől ittasan, hátán hevert az összegyűrt ágyban. Szemeit behunyva élvezte a szerelmet. Angéla elsőre éktelenül zavarban érezte magát, aztán hirtelen ráeszmélt, hogy a reszkető asszony testen, a férfi test nem más, mint Ármin. Azok ketten az ágyban úgy el voltak merülve egymásban, hogy észre sem vették Angélát. A lány nem akart hinni a szemeinek. Elméjét elborították a harag és a gyűlölet feketén örvénylő fellegei. Abban az átkozott pillanatban vált kislányból felnőtt nővé. Nem tudta szemeit levenni a sokkoló képről, s látta, Matild mindjárt a földi mennyországba jut. Azt már nem, szabad kezével azonnal bevágta háta mögött az ajtót, ami hangos dörgéssel vágódott be mögötte. Matild szemei kipattantak, Ármin arcára is kiült a döbbenet. Mindketten értetlenül néztek Angélára. A lány farkasszemet nézett velük. Matild szemeit könnyek lepték el, miközben próbálta magát kiszabadítani Ármin teste alól. Láthatóan végtelenül szégyellte magát. Ármin viszont pökhendin, már-már fennhéjázón nézett vissza rá. Angélában egy világ omlott össze, hisz neki Ármin volt az első komoly kapcsolata. Tehát testi szerelemben nem volt jártas, ám Ármin szívesen tanította meg minden fortélyra a lelkes lányt. Matild pedig elméletben oktatta a kezdetben félénk lányt. Angéla soha nem kérdezősködött Matild szerelmi életben való jártasságának hátteréről. Az asszony megőrizte gyönyörű mivoltát, így a lány sejtette, valaki gondosan ápolgatja testét-lelkét. Másik kezében még mindig az orchideákat szorongatta.
-Nem is tudom, hogy magyarázzam ezt meg neked Angéla.-lépett oda mellé ziláltan Matild. Kezével szeretett volna végig simítani a lány hátán, de az durván lesöpörte azokat magáról.
-Ne is erőlködj Matild, mert erre nincsenek szavak.-mondta Angéla, majd nevelő anyja arca elé dugta a virágokat, és így folytatta,-Ezeket anyák napjára neked vásároltam, mert azt éreztem, szavak nélkül is elmondják, milyen sokat jelentesz nekem.
-Hidd el, kegyetlenül érzem most magam. Tudom, mekkora fájó csalódást okoztam számodra-sóhajtott nagyot Matild, próbált úrrá lenni heves szívdobogásán, de nem nagyon ment neki, ezért mondandóját zaklatottan folytatta-, azok után, amiken együtt keresztülmentünk.
-Te voltál nekem Matild apu mellett a védőbástya, aki minden bajtól megvédett. Erre most mit tettél?
Matild keserűen nyitotta ki a hálóajtaját és láthatóan nem tudván a lány jogos szemrehányásaira válaszolni, inkább kiment a nappaliba. Ármin csúfondáros, önelégült mosollyal öltötte a két nő közötti szópárbaj közben magára ruháit. Jólesett neki, hogy az addigi két barátnő miatta csatározik. Valahol mind a kettőt szerette, mindazonáltal el kellett ismernie, hogy Matild volt a gyakorlottabb szerető. Úgy érezte, ezt el is kell nekik mondania.
-Az igazság az, hogy őszintén szeretlek téged Angi, de Matild nálad jóval gyakorlottabb és sokkal beválallósabb szerető. Amiket te nem tettél meg, azokat ő nagy-nagy örömmel és tudással teljesítette.
Szavaival Ármin mélyen megbántotta Angélát. Matild is hallotta az elismerő mondatokat, ám nem büszkeség, hanem szégyen árasztotta el lelkét.
-Mind a ketten menjetek a pokolba. Egyikőtöket sem akarom többé látni-tette hozzá Angéla, s az orchideákat odadobta mostohája ágyára.
A keze szorításától a virágok meghervadtak és most úgy hevertek a szerelmi fészken, mint friss sírra tett végső búcsúajándékok. Kiviharzott a hálószobából, felkapta az anyja sírjára szánt rózsát, és azzal az elhatározással lépett ki szülőházából, hogy történjék bármi, lehet akár hajléktalan is, soha többé nem teszi be ide a lábát.
Author: Szekeres Henriett
Szekeres Henriett vagyok. Egy eldugott Baranya megyei kisfaluban Kákicson éltem több évtizeden keresztül. Már ekkor is számosan biztattak az írásra, köztük újságírók is, ám nem hittem el senkinek, hogy esetleg valóban van tehetségem. Majd 42 éves koromban bekerültem egy nagy létszámú intézménybe, mivel született és súlyos mozgáskorlátozottként jöttem a világra. Történetemben ennek csupán annyi a jelentősége, hogy életembe 2020-ban beütött a krach, mégpedig a Covid-19 formájában. Minket, intézményekben élőket tragikus módon érintett a járvány, ugyanis 2020. március 8. és 2021. április 29. között bezártak. Ez idő alatt senki nem mehetett ki, de be sem jöhetett hozzánk senki. Mindezen körülmények igen megviseltek, s hogy időm hasznosan, értékesen teljen, elkezdtem az írás felé fordulni. A karanténban született írásaimból Szabó Zsuzsa többszörösen díjazott bábművész és rendező készített ALIBI címmel egy inkluzív színdarabot. Napról-napra mind többet és többet írtam. Aztán gondoltam, belevágok egy online módon, kezdő írók számára tartott íróképzésbe. Nagyszerűen sikerült, és hasznosnak is bizonyult. Ezután bátorkodtam még egy másikat is elvégezni. Az engem ismerők szerint a képzések sokat lendítettek íráskészségemen. Később pályázatokra is elkezdtem beküldeni az írásaimat. Egyik a karantén idején született művem különdíjat nyert egy pályázaton és több írásom került már be könyvekbe, továbbá egy könyvkiadó is megkeresett, ám anyagi megfontolások...