Éjjel a városban

Beck Brigitta: Éjjel a városban

 

Amikor az égig érő házakra leszáll az este,

Szmogfelhők mögé bújnak a csillagok.

A szűk utakon szerelmet keresve

Egy-egy eltévedt holdsugár andalog.

 

Elbújnak némán a napsugaras percek,

A házfalakról sejtelem csurog,

Sétálgat az Éj, a Nagy Fekete Herceg,

Lassanként bejár minden zegzugot.

 

Óriás sötét szemével a világra mered,

Olyan, mintha keresne valamit,

Néha azt súgja: „Messzire megyek,

S még ma éjjel meg kell találnom valakit!”

 

Vajon kit keres minden egyes éjjel?

Nem tudja azt rajta kívül senki.

Miközben megküzd a sötét messzeséggel,

Hogyan tud ilyen csendességben menni?

 

Olyan idegen a Nagy Fekete Herceg,

Örökké kóborol a sápadt sötétségben,

Nem jutott neki más, csak az éji ködös percek,

Nagy király lenne, ha járt volna a fényben.

 

Hosszú útja egyszer hazavezet talán,

És akkor nem lesz soha többé éjszaka,

Ha eltűnik az éj a csillagok nyomán

Tudni fogjuk, hogy most talált haza.

 

2023. 03. 31.

Megjelent az Irodalmi Rádió ‘Múzsa, magam ma neked megadom’ című antológiájában.

 

 

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 21 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Árva

Sisa Richárd: Árva  Felhőt les Fannika.  Testét csalafinta ívbe csavarva kihajol az ablakon és a vándorló felhő-népet álmosan csodálja. Szállnak, szállnak a felhők pamacsosan. Földimogyoró szeme opálos

Teljes bejegyzés »

Altatódal

Csillagos fenn az ég, dalokat zeng a rét. Könnye lehull, földre gurul, új életet igéz.   Felhőt ringat az ég, végtelen tengerkék. Illan bánat, fújja

Teljes bejegyzés »

Csupaszon

Vihar rántott a torkába, szótlanul burkolt magába. Lefújt egy félelmes árnyat, mosta arcomról a mázat, oldotta a durva kérget, mit rám ragasztott az élet.  

Teljes bejegyzés »

Csengő

Asztalomon, mint őr nyugszik az öreg csengő álmaim felett. Kopottas már külseje a sok-sok éves nap-hold ciklusoktól, De még éles csengése a boldog időknek mosolyától,

Teljes bejegyzés »

Alkonyodó pusztaság

Alkonyodik. Halkul a pusztaság, már pihenni készülődik. A selymes vízként szétterülő, éltető fény visszahúzódik. Némuló világ, mező, legelő, az ég is elsötétedik, S a távolban

Teljes bejegyzés »