Éjjel a városban

Beck Brigitta: Éjjel a városban

 

Amikor az égig érő házakra leszáll az este,

Szmogfelhők mögé bújnak a csillagok.

A szűk utakon szerelmet keresve

Egy-egy eltévedt holdsugár andalog.

 

Elbújnak némán a napsugaras percek,

A házfalakról sejtelem csurog,

Sétálgat az Éj, a Nagy Fekete Herceg,

Lassanként bejár minden zegzugot.

 

Óriás sötét szemével a világra mered,

Olyan, mintha keresne valamit,

Néha azt súgja: „Messzire megyek,

S még ma éjjel meg kell találnom valakit!”

 

Vajon kit keres minden egyes éjjel?

Nem tudja azt rajta kívül senki.

Miközben megküzd a sötét messzeséggel,

Hogyan tud ilyen csendességben menni?

 

Olyan idegen a Nagy Fekete Herceg,

Örökké kóborol a sápadt sötétségben,

Nem jutott neki más, csak az éji ködös percek,

Nagy király lenne, ha járt volna a fényben.

 

Hosszú útja egyszer hazavezet talán,

És akkor nem lesz soha többé éjszaka,

Ha eltűnik az éj a csillagok nyomán

Tudni fogjuk, hogy most talált haza.

 

2023. 03. 31.

Megjelent az Irodalmi Rádió ‘Múzsa, magam ma neked megadom’ című antológiájában.

 

 

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Menekülés

Lelkem, üldözött vadként, Menekül, fut Ha vadászfegyver dörrenése Veri fel az erdő mélyének csendjét. Nyomában felrebbenő madársereg Szárnyának riadt verdesése Zúg a légen át. Néhány

Teljes bejegyzés »

Valaki sír az éjszakában

Valaki sír az éjszakában (ViLLaneLLe)   Valaki megtört szívvel sír az éjszakában. Lélekgyöngy áztatta szemmel az ég felé tekint. S ölelné azt, ki csak reá

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Elviszi a szél

Vajon itt vagyok még, vagy csak álom a lét? Falra vetett árny a képem. Nem éltem, csak hittem, s elviszi a szél, amit a lelkem

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

A tükör

Épp olyannak fogadj el, mint amilyen vagyok szereteted tükrében majd változni fogok. Olyan leszek, amilyennek a tükör mutat, te tartod elém és megvalósítod magad.   Az

Teljes bejegyzés »

Megdermedt a csend

Megdermedt a csend, s benne fagyva én. Olvasztva a múlt, s fűtve új remény.   Villogó a tér, rám vetít csodát. Izzó kék szeme, újra

Teljes bejegyzés »

Húsz év

A kórházi folyosón álltam finom húslevessel a kezemben, amikor Bálint megszületett. Hamar kiderült, hogy Ő az, mert sírásból kezdődő igazi oroszlánbömbölés pergette le a vakolatot,

Teljes bejegyzés »