Cenzúra

Cenzúra

Szabadság!
Népek csatája : kívánság
Ökölharc, vérrel festett igazság
Évszázados álmok, ez a valóság
Hamuba sült megszenvedett vakság
Mérhetetlen hazugság
Lapáttal elföldelt élet-vágy
Újratermelődő bosszú-vágy
A szópárbajban lesúlyt a bárd
Ha véleményed mást kínál
Szemedből fájdalmas könny szitál
Mert eltaposnak
S így maradhatsz magadnak
Szádat betapasztják
S rigmusban kiáltják
Ha nem lépsz velünk egyszerre
Nem lesz vacsorád estére
Így juthatsz sötét verembe
Hol megver az Isten hidege
Hogy soha el ne felejtse
A cenzúra édes gyermeke
A hatalomnak a kettős mérce
Mit pénzért megvásárolhatsz
Akár új ideológiákat is gyárthatsz
A lelkiismeretre nem számíthatsz
Kihez fordulhatsz segítségért
A gondolat akkor semmit sem ért
Jobb lesz megbújni az árnyékban
Tapaszt ragasztani a szádra
Az majd vigyáz magára
Jobb törölni a véleményed
Akkkor az ellencsapást túléled
Álj be a mainstrím sodrásba
Ne várakozz hiába
Többé már nem lesz lehetőséged
Vesztesként nem marad kétséged
Új forrás után kell kutatnod
Vagy meghunyászkodva kell maradnod
Az igazság Isten kezében van
Ha hozzá fordulsz tanácsért
Fáradtságod mindent megért
Mert a cenzúrát elsöpörheted
Véleményed ezzel megmentheted
Mert ha kivivod szabadságodat
Elnyerheted boldogságodat.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A pad a tóparton

A pad a tóparton   A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása

Teljes bejegyzés »

Álmodtam

Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. Author:

Teljes bejegyzés »

Önző vágy 

Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat?   Vagy lehet, hogy ezt a magányt

Teljes bejegyzés »

Bújócska

próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem

Teljes bejegyzés »

Szívrágó

Rájöttem, hogy nem szeretlek, Mert a dolgok belül tönkretesznek. Az a sok apróság, Mi a szívem behálózta már.   Szívrágó féreg, A te koszod. Vérré

Teljes bejegyzés »

Balassi Bálint emlékére

Balassi Bálint emlékére     Lantodnak pengése, a hős kor zengése szívünkben büszkén dobog. Vitézi életed költőként élhetted, neked az volt szép sorsod. Verseidnek fénye

Teljes bejegyzés »