romokban az erkölcs, haldoklik a morál
két mosoly közé ékelődik a halál
nappal is virrasztanak sápadt csillagok
sötétek és borúlátók a jóslatok
sivár a táj, a gyep szomjazva nyújtózik
gyenge szálai között a gaz burjánzik
menekülne, törne egyre magasabbra
de letapossa gyarló bakancsok talpa
de ott, a magasban, a fák koronája
napfényben fürdőzik, bő eső szolgálja
dús lombja közt átszűrődik a napsugár
de tövében csak sötétség, minden kopár
majd eljön az ősz, a tél, nem várat soká
lehull a levél, lombja válik halottá
fellélegzik a föld, lágy lepel borítja
végre fényhez jut tövében a legalja
2023. március 27.
Author: Takács Mária
Takács Mária az Irodalmi Rádió szerzője.1955. január 4-én születtem, Budapesten.Mindig mosolygó, romantikus, háromszoros nagymama vagyok, aki lelkiekben még mindig a gyermekkorát éli.Édesapámat nagyon korán elvesztettem, hiánya a mai napig elkísért. De hiszem és vallom, hogy mindig lehet jobb, és jobb akkor is, ha néha-néha mély gödörben érezzük magunkat.Verseim alapjául az élet, a család, a szerelem, a természet, a társadalmi, szociális helyzetek és olyan megtörtént esetek szolgálnak, amelyekből valamilyen tanulság mindig levonható.Hiszek abban, hogy a mosoly az élet angyala, vele minden szebbé varázsolható.Fiatal koromban nagyon sok verset írtam, és egy hosszú szünet után ezt a hobbimat a nyugdíjba vonulásomkor újraélesztettem.Mindent szeretek kipróbálni, próbálkozásaim között szonettek, haikuk, tankák, apevák stb. is fellelhetők.Mostanában gyerekdalok írására adtam a fejem, egy kedvenc zenekarom felkérésére.Izgatottan nézek az első lemez megjelenése elé.A szomorú és komoly témájú verseken kívül szeretem a humoros írásokat. Életelemem a humor. Ahogy Louis Zamperini mondta: „A háború komoly dolog. Az élet is az. A nevetés segít átvészelni mindkettőt.”
