Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Anyaság Még nem voltál tizennyolc, Mikor nézhettem a szemedbe; S olvashattam egy könyvet, Amely benne volt a szívedben. Egy esküvő, Lekötni egy életet,
Az idő Semmi nem olyan érthetetlen és kiszámíthatatlan, mint az idő. Néha egy egész nap úgy elszáll, mint egy pillanat, máskor egy negyedóra is
BIZALOM AMI KÉRDÉS . nálam már van egy sarok ahol a megválaszolatlan kérdések a rabok mindegyikhez van egy fotó mosolygós álarc mögé bújó való.
AKARTAM. megpróbáltam kapcsolódni olyan őszintének tűnt minden és mert a halálra várni ketten talán könnyebb. mindenkinek van saját terhe de biztos nem az
Úton a szabadság felé Néha csak menni vágyom csendesen, messze a zajtól, az emlékeken (…) Egy napfényes út, egy halk pillanat, ahol a lelkem végre
Vargánya. Vágyod már az erdő békéjét, nyugalmát?Gyere, járd a bükkös s tölgyes savanyú talaját. Lélegezd be a fák, a bokrok, az avar s vadak illatát. Hallod? Hallgasd
