Hogy milyen volt?
Ha néhány szóval kellene elmondani, azt mondanám, hogy kicsit telt, mint a vidéki asszonyok. Csendes és dolgos. A haja az évek során hosszúra nőtt. Azt befonva, hátul körül tekerve, kontynak viselte. Munka közben kötényt kötött. Mindig rendezett volt a külseje. Ő tartotta össze a családunkat. Észrevétlenül és panaszszó nélkül. Sokat dolgozott ránk. Ebbe beleértem a gyermekeit és az unokáit is. Soha nem mondta, hogy fáradt, vagy itt fáj, vagy ott fáj.
Ő volt az, akit a múltban háztartásbelinek neveztek. Munkába indította a dolgozókat, és frissen főtt vacsorával várta őket haza. Napközben bevásárolt, gyomlálta a kertet, leszedte a gyümölcsöt, zöldségeket. Mosott, vasalt, kiszolgálta a családját, úgy régiesen, ahogy szokás volt.
Télen varrt az unokáknak egy-egy szép blúzt vagy köténykét. Ha esetleg megkérték ágynemű garnitúrát is készített hozott anyagból az ismerősöknek. Megalkudtak mennyiért varrja meg. Csodálatosan horgolt, külföldre is került belőle. Iránta való tiszteletből néhány terítője ma is lakásom dísze.
Tavasszal édes, pelyhes, apró kiscsibéket, kiskacsákat nevelt, hogy később legyen mit az asztalra tenni, ha jönnek a gyerekek az unokákkal. Ezek voltak a húsfélék az odaadóan nevelt egy-két koca mellett. Mi felvágottat, húsfélét ritkán vettünk üzletben.
Nyáron meg kihasználta a jóízű gyümölcs többletet, s rakott el belőle télire. Sok-sok üveg sorakozott a spájzban a polcokon. Mindenféle befőtt, lekvár, savanyúságok, gondosan, több sorban. Az én kedvencem a csemegeuborka volt. Ha mi, gyerekek betegek voltunk, mindig előkerült az őszibarackos befőttes üveg, melyet mindnyájan szerettünk, sokat gyógyított rajtunk. Akármennyire fájt a torkunk, azt kamra hűvösen, szívesen megettük. Legalább volt valami bennünk.
A nagymamám kiegyensúlyozott, harmonikus teremtés volt. Azt hiszem ezt szerettem benne a legjobban. Sosem kiabált, nem fenyegetett, nem mondta, hogy na, ezt meg azt megmondom apádnak! Megnyugtató volt a közelében lenni. Ha valami nem tetszett neki, csak ennyi hangzott el:
-Hm.
Csak egyetlenegy hm! volt alig hallható, s tudtam, hogy valami nem tetszik, kitaláltam vagy ráéreztem, aztán megpróbáltam a kedvére tenni. Ő meg az enyémre. Remek összhangban voltunk.
Egyszer nagy szégyenbe hoztam őket. Búcsú előtt lehetett. Akkor meszelik falun újra a házakat, teszik rendbe a kertet, portát. Ha érkeznek a pestiek még szebb legyen minden! Ez talán ma is így van.
A szomszéd Handl bácsiék épphogy befejezték az utcára nyíló házuk meszelését. Tisztán, szépen sárgállott az egész fal. Nem tudom, hogyan juthatott eszembe, de egy délelőtt összetekertem több diófa levelét egy kövér gurigává, s egy szép, nagy török basát rajzoltam a ház falára. Mikor már tökéletes lett, akkor döbbentem rá, hogy mit tettem! Ezért nagyon ki fogok kapni…
Hiába harangoztak délben, nem mertem hazamenni ebédre.A nagymamám többször kinézett az utcára, hogy merre vagyok, miért nem jövök. Várt már a gőzölgő ebéddel. Aztán az utca lakóitól megtudta,hogy mit tettem. Én meg csak lestem, kukucskáltam az egyik ház mögül, jó messziről. Nem mertem hazamenni. Ő meg csak mondta felemelt karral integetve, hogy:
-Megállj, megállj!
Sok idő telt el, mire a gyomrom hazahajtott. Nagyon megszidtak, de többre nem emlékszem. Mi történt, hogy javították ki a mázolmányomat, főleg kicsoda, nem tudom már. Hét-nyolc éves lehettem akkor.
Sosem hagyták el több napra az otthonukat. Nem is lehetett az állatok miatt. De Karácsony kivétel volt! Nagy izgalommal és örömmel vártuk őket. A szüleim és a három unoka. Talán nem is tudták nekem menyire fontos volt ez. Akkor éjjel nálunk aludtak Budán. Egyetlenegyszer egy évben! Hoztak persze minden földi jót. Rengeteg süteményt meg ajándékot.
Kár, hogy ez az idő elmúlt, de örülök annak, hogy megélhettem!
Author: V. Nagy Ágnes
V. Nagy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője. Négy-öt éve foglalkozom novellák írásával. Jó történet mesélőnek mondanak.Az életből vett aktuális információkkal szolgálok. Érdekes karaktereket jelenítek meg.Olyan szituációkat, amelyeket az emberek észre sem vesznek, de a végén mégis rácsodálkoznak.Többnyire egyperces formákban. Abban reménykedve, hogy e rohanó világban ennyi idejük még jut az írásaim elolvasására.Novelláim változatos témájúak, lekötnek, szórakoztatnak. Napi útravalónak is nagyon jók.Munkáim több antológia és irodalmi folyóirat is közölte már.Nyomtatásra készen áll az első kötetem.
