Hófehérke és a hét törpe

Általános iskolás koromban, a 60-as évek végén, a lakóházbeli gyerekek egy részére egy idősebb asszony vigyázott, amíg a szülők dolgoztak. Négyen-öten voltunk nála, mikor mennyien. Ez végül is nem volt rossz dolog. Együtt játszottunk, meg volt oldva az ebédeltetésünk. Mivel jól viselkedtünk, a néni húsvéti ajándékként elvitt minket moziba. A Hófehérke és a hét törpe rajzfilm változatát választotta ki nekünk. Egy délelőtti, akkoriban úgy mondták, matiné előadásra mentünk.

Izgatottan készülődtünk. Ha jól emlékszem, a nénivel együtt öten mentünk az előadásra egy szép tavaszi délelőtt a húsvéti iskolai szünetben. Már virágba borultak a fák, színes volt minden. Mindannyian szépen felöltöztünk. Szerencsére már elég volt egy kardigán is, végre nem kellett a téli kabát és a csizma. Útközben is nagyon jók voltunk a villamoson. A néni leült, mi gyerekek pedig illedelmesen álltunk mellette. A moziban egymás mellett ültünk. A nézőtér közepére szólt a jegyünk. Emlékeimben hatalmas nézőtér jelenik meg, elöl az óriási vászonnal. Elsötétült a nagy terem, majd először a filmhíradót kellett megnéznünk, csak ez után kezdődhetett a tényleges film vetítése.

A mesét persze mindannyian ismertük, melyben Hófehérkét egy gonosz boszorkány üldözi. A boszorkány ábrázolása számomra nagyon félelmetes volt. Egy tiszta fekete színű ruhát viselő rémisztő banya jelent meg sokszor a hatalmas vetítővásznon.

Másra nem is emlékeztem a filmből, mint az óriási fekete boszorkányra. Ezt követően nemhogy hetekig, de évekig féltem minden fekete ruhás embertől. És féltem otthon egyedül lenni. Pedig sokszor voltam egyedül, különösen a hosszú nyári szünetek idején, amikor vártam, hogy anyám végre haza jöjjön.

Nem sokkal később vendégség volt nálunk. Az egyik férfi elkezdett velem beszélgetni, mint a házigazda gyerekével. Neki elmondtam, hogy mennyire félelmetes volt a rajzfilm. Ő azt tanácsolta, hogy ha ez a TV-ben van, akkor azt egyszerűen ki lehet kapcsolni. Persze akkoriban még csak fekete-fehér TV volt, ráadásul a mérete is sokkal kisebb, mint a filmvászon. Tehát a TV-n nézve ez a rajzfilm korántsem lett volna annyira félelmetes. De a moziban a kikapcsolás nem volt lehetséges. Kimenni sem lehetett, illetve nagyon nem volt szokás. Mint gyereknek, ez eszembe sem jutott volna, hiszen öten voltunk együtt.

Azóta is sokszor felteszem a kérdést, hogy a gyerekmesék ténylegesen mennyire gyerekeknek valók? Mennyire félnek a gyerekek a negatív szereplőktől? Persze meg kell tanulni, hogy mi a jó és mi a rossz. Azonban mennyire kell azt dramatizálni szörnyű történetekkel?

Az is kérdéses, hogy az egyes meséket miként célszerű megjeleníteni? Nem mindegy, hogy valamit olvasunk vagy hallunk, és az alapján próbáljuk meg elképzelni a történetet. Vagy oda tolják elénk a maga kendőzetlen valóságában, vagy még annál is szörnyűbben, mint az a leírt esetben történt? Esetleg még fel is nagyítva egy szélesvásznú mozifilmben.

Radnóti Katalin
Author: Radnóti Katalin

Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A cipőpucoló

A cipőpucoló Nem volt szabad felpillantanom. A lábak titka, hozzá a cipő, igen ritka, hogy nem egyezett. Először mezitláb jöttek. Költöztek és kérdezték, van-e nekem,

Teljes bejegyzés »

Angyalok földjén, tévúton

Miklós már az első itt töltött napok után megbánta, hogy könnyelműen igent mondott Zsuzsa nagybátyja által, számára tett nagylelkű, és önzetlen ajánlatára. Az állásajánlat elfogadását tett követte, így

Teljes bejegyzés »

Magam lettem

Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Adorján L. Zoé

Egynek látszik

  EGYNEK LÁTSZIK   Tudom, most, itt, ez egy létezés: formába öntött élő lélegzés. Hiszem, hogy a lélekben a lényeg ott marad. A keresőnek, ha

Teljes bejegyzés »

Vicc-est

Mikor velem jöttél szembe, S egyszer csak rámírtál a csetbe, Az egész olyan volt, Mint a filmvásznakon.   A szívem csak úgy táncolt, A mosolytól

Teljes bejegyzés »