Mi lenne…
Mi lenne, ha a nap végleg behúnyná a szemét
Mert már nem viseli el a mindenség szégyenét
Mi lenne, ha mérgében feleselne a teremtővel,
Mi lenne,ha vándorbottal eltávozna a tavaszi felhővel
Hogy nem végezné tovább fényt-szolgáló terhét
Vagy behúnyná szemét és megkezdené örök életét.
Mi lenne, s be jó lenne, ha mindig tavasz lenne
Egész évben az emberi szív egyre csak repeszne
Mi lenne,s be jó lenne, a friss kerti pázsiton heverni
A csiripelő madarakkal mindig együtt énekelni
Mi lenne, ha az emberi szív csak szeretettel betelne
Akkor a lelkekben mindenütt csak béke lenne
A természet is megnyugodna, s kipihenné magát
Elfelejtené a múlt,s a jelen egymást gyilkoló viharát
Mi lenne ha átkarolná a szeretet az egész emberiséget
Így várnánk, hogy életre keljen a Krisztusi ígéret
Végre megvalósulhat, egy akol lesz és egy a pásztor
Amiért imátkoznunk kell százszor, meg százszor,
Author: Hutás Mihály
Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért. Művészportré a szerzővel:
