Ha úgy élünk, mint a fa

Ha úgy élünk, mint a fa…

Ha úgy élünk, mint a fa
Hajlunk jobbra is meg balra
Követjük a szél járását
Teljesítjük kívánságát.
Ha nem tetszik a gyümölcsünk
Elpusztítják a termésünk
Majd kábító párlatot csinálnak belőle
Hogy a másként gondolkodót megölje
A haragosok vihart zúdítanak rájuk
Amit megsínyli lombkoronájuk
Igy lecsupaszítják vágyaink
Ha túlfeszül a mérgük
Favágók lesznek a végzetünk
Ha mégis megenyhül szívük
Elégve ontják velünk melegük
Ha erkölcseit megőrizte
Talán faházikó lehet belőle
Úgy éljünk inkább mint a szikla
Mely kimozdíthatatlan, s erkölcse tiszta
Ellenáll a zord viharoknak
Jelleme megingathatatlan
Visszhangot nem ad a hamis szavaknak
Örök mementóként a természet ura
A bölcsességnek, jóságnak zuga
Erőt sugároz mindhalálig
Krisztus modta: Péter legyél szikla
Mikor egyházát megalkotta
Ezért mi is Őt kövessük
Isten szavát el ne felejtsük
Sziklára építsük jelenünk
Akkor megalahozhatjuk jövőnk
S úgy is éljünk, mint a szikla
Mit a gonosz lerombolni nem tudja

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Héthelyi Krisztina: Csonti

Héthelyi Krisztina Csonti A kisfiú elégedetten nézte az égből hulló fehér pelyheket. Az apja megígérte neki, ha elég hó esik, kimennek és együtt hóembert építenek.

Teljes bejegyzés »

Veréb mama meséje Szent Ferencről

Héthelyi Krisztina Verébmama meséje Szent Ferencről Fázott a hold, ezért magára húzta csillagos takaróját. Az állatok elcsendesedtek, lehunyták szemüket és az álom titokzatos birodalmába léptek.

Teljes bejegyzés »

Feldühödött bikaként

Feldühödött bikaként   Feldühödött bikaként ködöt fúj a táj; lassan homályba tűnik minden, ami fájt.   Szívem, mint torz háztömb – csak sejlik már; ablakai

Teljes bejegyzés »