Démonjaim

 

Démonjaimtól megfosztanak

akkor az alkotás angyalai

is elhagynak.

Érzelmeink felélednek bennük

akár beleegyezünk akár nem.

A félelem börtönbe zár egy életre.

 

Meg kell ölelnünk a szomorúságot,

különben elveszünk.

Meg kell élnünk a nyomorúságot,

szebb napokon örülhetünk,

érzéseink bennünk élnek,

nem kell eltakarni őket.

 

Ha könny csordul arcodra

élvezd és éld meg.

Békességben élhetsz önmagaddal

és ez a lényeg.

 

Nevetéssel fűszerezed az életet,

mosolyogj ha meglépted mit rejtegetsz.

Kis öröm is válhat értékké, ne feledd.

Nincs öröm bánat nélkül,

a boldogság csak így érhető el.

 

A lelkünk létezésünk magalja,

amitől létezünk.

A lelkünk valódi érték,

lelkünk művész!

A csatározása soha nem ér véget,

– Csak színteret változtat-

Így élsz teljes életet,

Változtatni kell míg lehet, míg érdemes.

 

2019.01.30

Szécsi Károly
Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz

Author: Tornyai Noémi Kisiskolás koromtól kezdve írok verseket és meséket, amiket mindig nagy örömmel olvastam fel a testvéreimnek. A gimnáziumi és egyetemi évek alatt inkább

Teljes bejegyzés »

Kifogás ès mentség

Kifogás és mentség.   Keresünk, kreálunk őket.Csak hogy megvédjenek minket.   Azt hisszük, ha mögéjük bújunk, az igazság is megváltozhat.Ez bizony hiú ábránd csupán.  

Teljes bejegyzés »

Az elhagyott esernyő átka

  Volt egyszer egy magányos ember, Férfiként jött a földre lelke. Nem lelte a szeretet hangját, Ezért soha nem csapott lármát.   Volt neki gyönyörű

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek adtam

Volt, akinek nevetést. Volt, akinek könnyeket. Adtam magamból reményt, aztán el is vettem. Valakinek emlékeket. Valakinek feledést. Valakinek csak a csendet adtam, hogyha kért. Volt,

Teljes bejegyzés »