Beck Brigitta: A kis patkány
Egy könnyű szellő suhant a fák között,
S leszállt az erdőre csendesen az éj,
Az ösvényeken nem járt senki sem,
S a csend olyan fáradt volt és mély.
Az egyik hosszú, kanyargós út végén
Egy tornyosuló szemétkupac állt,
Gondosan elrejtve az erdő sűrűjében,
A szél mégis messze hordta illatát.
A sötétségben felvillant egy szempár,
Mutatni akart az éj valami szépet,
A sok hulladék és törmelék között
Egy kis patkány talált menedéket.
Kétségbeesetten futkosott a dombon
S a kidőlt fákra, a néma tájra nézett,
Ahogyan az alvó öreg erdő
Beitta magába a reménytelenséget.
Belenyugodott akkor már minden
Az el nem múló örök éjszakába,
És azért nem lett már soha reggel,
Mert hiába, mert senki se várta.
S az ösvényeken már senki se járt,
Az erdő jóságos, megfáradt szívét
Csak egy kis patkány őrizte, vigyázta,
Ott, ahol egy nagy szemétkupac állt.
2023. 06. 05.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!