Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
CSENDESÜL Amikor a vihar elcsendesül, s felhők mögül a kandi napsugár, szivárvány-híddal fogja át a felhők sötét gomolyát… szinte hallod, ahogy lélegzik a zöld,
A tenger felől áttetsző sós pára száll. Kopott mandolin szól, vagy egy spanyol gitár… Horizont alá bukott a nappali fény, csillagok ringatóznak a víz tetején.
Álmodtam egy világot, minden lila volt ott! Nem hinnéd, ha nem látod a sok lila dolgot. Lila égen lila nap kelt fel minden reggel, lila
„NÉHA FURCSA HANGULATBAN…” Szeretném megosztani veletek a szombat esti élményemet, aminek még most is hatása alatt állok. 2025.01.11 Szombat este, helyszín Budapest , Papp László
Ezt a verset ugyan tavaly írtam, azonban ma este is aktuális volt, hisz Maya kutyával ma is sétáltunk a telihold fényében.
Helyzetjelentés körülnézés után Sötét felhők váltják egymást az emberiség bús egén. S mindhiába nézek körül, gonoszat látok csak, szegény. Ha megindulna néha egyik irányba egy,
