Az első csók

A tizenkilencedik életévemet töltöttem azon a nyáron. Pár hónapja vallottam be könnyek között az akkori páromnak, Olivérnek, hogy biszexuális vagyok, amit nagyon jól fogadott, mi több! Konkrétan menőnek tartotta, hogy van egy olyan barátnője, akit úgy szedett fel, hogy lányok is versenyben voltak. Ez mondjuk így nem igaz, mert a tizenhárom év egyházi iskola megtette a hatását, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy valaha is ki merjek kezdeni egy nővel. Ez csupán csak ábrándozás volt részemről.

Olivér volt az első, akinek el mertem mondani, és miután megtettem el sem hittem, hogy valóban megtettem, de hihetetlen megnyugvás lett úrrá rajtam. Ez a titok egy mázsás súlyú teherként nehezedett rám, amitől most megszabadultam. A lelkére kötöttem, hogy ne mondja el senkinek, és meg is ígérte, hogy tartja a száját.

Megbíztam Olivérben. Mielőtt összejöttünk volna majd’ egy évig barátok voltunk, amikor már bizalmasabb gondolatokat is megosztottunk egymással. Akkor jegyezte meg, hogy én vagyok a legintelligensebb női ismerőse és velem tényleg mindent meg tud beszélni, legyen az baráti, iskola vagy magánéleti probléma és így is gabalyodtunk végül össze.

Közös barátaink rendszeresen szerveztek bulikat, ahova minket is mindig meghívtak. Ez a mostani Olivér legjobb barátja, Noel születésnapi bulija volt. Mivel tizenhárom éves húga is jelen volt, tudtuk, hogy ez a buli nem az alkoholé lesz, hanem a beszélgetésé és a józan táncolásé, de nem bántuk. Mi így is jól tudtuk érezni magunkat.

Dél körül érkeztünk meg Noel lakására. Szülei nem voltak otthon, de a  barátnője, Lili már igen. Nem kedveltem ezt a lányt és ő sem engem. A mi esetünk a tipikus két dudás egy csárdában volt. Mindketten szerettük hallatni a hangunkat és nyíltan vállalni a véleményünket. Ezzel csak az volt a probléma, hogy véleményeink szinte minden esetben szöges ellentétéi voltak egymásnak. Nem vitatkoztunk, néha azonban keményen odaszúrtunk a másiknak, de hát a pasijaink legjobb barátok voltak. Muszáj volt jó képet vágnunk egymáshoz… vagy legalább is nem egymásnak esni.

További hat barát is tiszteletét tette a partin. Először felköszöntöttük Noelt tortával és ki-ki a saját ajándékával. Én és Olivér közösen szereztük be az ajándékát.  Olivér jobban tudta mire vágyik legjobb barátja… meg ez amolyan viszonzás is volt, mert amikor az én legjobb barátnőm születésnapjára mentünk, akkor ő társult hozzám ajándékügyben.

Ezt követően Noel bemutatta az új Playstation-jét, amit a szüleitől kapott erre a napra. Noel huszonkét éves volt, de hirtelen tízkettőnek tűnt, de nem csak ő, hanem minden haverja is. Hihetetlen, hogy felnőtt férfiak milyen kisfiúsan tudnak örülni néhány konzolnak, de mi nők, meghagytuk nekik ezt az örömet és amíg arról beszélgettek, hogy milyen „állat király” ez az új kütyü, a barátnőimmel – és Lilivel – inkább arról beszélgettünk, hogy Harry Styles mennyire menő és éppen miket csinál… nem mintha ez értelmesebb téma volna, de akkor valamiért nagyon fontosnak tűnt.

Aztán miután a fiúk kiörömködték magukat hívtak minket is, hogy próbáljuk ki. Igazából tényleg élvezetes volt játszani vele és sajnáltam is, hogy az én szüleim sosem vettek nekem ilyesmit.

Órákig szórakoztunk ezzel, amíg egyik barátnőm dobta fel az üvegezés ötletét. Mindenki benne volt, de ez is szelídebb vizeken ringott, tekintettel Noel kishúgára, habár voltak merész húzásai, ami sokunkat meg is lepett. Az egyik lánynak például azt a feladatot adta, hogy táncoljon póló nélkül. Igaz, hogy a kiválasztott leányzó nem volt szégyellős, de akkor is! A fiúk pedig ezen úgy felbátorodtak, hogy amikor nőre mutatott az üveg nagyon kreatív melltartós dolgokat találtak ki. Sajnos én is kaptam belőle rendesen, habár magam sem voltam szégyellős, és szerencsére aznap egy elég csinos darabot vettem fel… persze, hogy csak a pasim miatt!

Már éjfél is elmúlt, amikor kezdtünk kótyagossá válni, de Lili elég eleven volt még.

-Nekem úgysem tudtok olyat mondani, amit nem csinálnék meg! – dicsekedett, önelégült énjét meg nem hazudtolva.

– Én azt hiszem tudok egyet, amit nem mernél. – fordult felé Olivér – Csókolj meg egy lányt!

Lili egy percre habozott, majd vállat rántott.

-Csajok, ki lenne benne? – fordult barátnői felé. Olivér pedig rám sandított… értettem a célzást.

-Ó, én benne vagyok! – emelte fel kezét teátrálisan az egyik legjobb barátnője, de amikor Lili közelebb lépett, visszakozott – Jaj, de csak vicceltem!

-…részemről rendben van. – szólaltam meg kissé félszegen.

-Jól van. – térdelt elém Lili és vett pár mély levegőt, hogy felkészüljön.

A lányok a távoltból figyeltek letaglózva, a fiúk pedig körbe álltak, hogy mind jól lássák azt, amit eddig élőben sohasem. Jobban fellelkesültek, mint amikor az új Playstation-t próbálgatták.

-Akarod, hogy kezdjem? – viccelődtem, látva feszültségét. Nem úgy tűnt, mint, aki meg meri tenni.

Végül erőt vett magán. Száját az enyémre tapasztotta és kisvártatva nyelvemen éreztem az övét. Félénk volt, de nem fogta rövidre a dolgot. Ajka puhább volt, mint egy párna, szája pedig még mindig őrizte a vaníliás torta ízét. Nyelvét óvatosan mozgatta, de mégis pontosan tudta mit csinál. Más volt, mint egy férfi csókja, nem jobb, nem rosszabb, csak nagyon más! Az ilyet talán nem is lehet rendesen szavakba önteni, de az első élmény mindenkinek beleég az elméjébe, ahogy az velem is történt.

-Nagyon jól csókolsz. – nevette zavartan Lili miután eltávolodott tőlem.

-Köszönöm, te is. – mosolyogtam rá, vele ellentétben egészen magabiztosan.

Nem lettünk ettől jobb barátok, és ő sem lett tőle leszbikus, viszont amikor öt évvel később nyíltan felvállaltam biszexualitásomat azt gondolta, hogy biztosan az ő csókja tett engem ilyenné… nárcisztikus, mint mindig!

Nem is tudom, hogy melyik az ironikusabb: hogy az első nőtől kapott csókomat a pasim is végig nézte, sőt! Szorgalmazta! Vagy, hogy pont egy olyan lánytól kaptam, akit a legkevésbé kedveltem a társaságból.

Bognár Barbara
Author: Bognár Barbara

Mióta hét évesen megtanultam a betűvetés művészetét, attól fogva szakadatlanul foglalkozom történeteim leírásával. Akkoriban a cicáimról írtam tanulságos történeteket, azóta viszont komolyabb témák felé húz a szívem. Az ihlet és a szorgalom azóta is kitart és mint az szekrényeim, úgy az elmém is történetekkel van tele.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

70 − 67 =

Keress másik bűnbakot

  Keress másik bűnbakot (Gengszterecske nagy dobása, vagyis: egy tévedésből megesett eset.) Ma reggel elhatároztam, ezennel megkomolyodom! Oly könnyű vagyok, szép lett minden, új élet

Teljes bejegyzés »

Szerzőtök története

Rege a minőségi agyvízért pohárba fulladt muslicáról Van a mi szobánkban Mindig egy nagy pohár víz, Mi nem csak dísz Azon az éjjeliszekrényen. Mert, ha

Teljes bejegyzés »

Ajkamra írtad/Requiem

Két új versonline darab érkezik tőlem. Egybetartoznak – Egy fájó korszak végső lezárásának✨🥰 #HullámokÚjVizeken #Ezmáramúlt #boldogvagyok 🙏🏻😇 Fogadjátok szeretettel őket: Ajkamra írtad, Requiem Alkotásaim 2024

Teljes bejegyzés »

Az idő nyomai

Lábad nyomát a homokból elfújja a szél, a hóból felissza a napsugár, sarak lábnyomát elmossa a víz, csak az idő nyomát nem mossa el semmi.

Teljes bejegyzés »

Míg belefér…

  Kint a kertben vagyok, Ott, hol a nap ragyog. Igaz, hogy az árnyékban lapulok, De így legalább napszúrást nem kapok. Kijöttem a levegőre, Hoztam

Teljes bejegyzés »

Mammográfia

Már késő este volt, amikor kiment a nő az udvarra, hogy kivegye a küldeményeket a postaládából. Aznap csak egy levelet talált, a feladót a félhomályban

Teljes bejegyzés »