Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Tengervihar Viharban áll most a tenger, Vad hulláma a partok szélét dúlja, Odébb lök egy halászhajót, Ma már úgy sem lesz több útja. Szél süvít
— hommage á Saint-Exupéry — Életrajzom évezredes menetrend firkák… A halhatatlanok köréből nevemet kiírták, hisz’ érák homályába űztek el az intrikák, bár lélektanból égi bölcseknél
Szalóki Evelin Dorka A szél által írt történet. Vannak olyan helyzetek mikor az ember észre se veszi a körülötte lévő dolgokat. Noha nem azért, mert
Vakvágányon Csak egy mozdony vagyok, Az élet sínjein; Kissé fakultak már oldalamon, A piros színeim. Megéltem száz és száz, Nyarat és telet; Láttam millió
Tegnap óta nem is írtál, Jó reggelt sem kívántál. Tán elüldöztelek? Üzentem, bárcsak látnád. Ha látnád, vajon reagálnál? Hiányod rosszabb a vártnál. Szavaidat vágynám,
Lehet, elrontottam, Már megint kapkodtam, Pedig nem akartam, Csupán megtartani magamnak. Mondd csak, Lehetek a kavicsod? A féltett növényed, A mennybéli paradicsomod?
