Haldokló föld

Haldokló föld

 

Isten alkotta tündöklő, szép zöld bolygó,

világegyetemben keringő kék Földgolyó.

 

Burokban születtél, mint az ég gyermeke,

örökvalóságot sugallt a földi élet kezdete.

 

Ózondús, áttetsző volt csodálatos légtered,

mindenség teremtette varázslatos létedet.

 

Pompás világban zöldellt milliónyi növény,

édeni virágok nyíltak hegyek, völgyek ölén.

 

Halak, vadak, madarak gondtalan serege,

boldog együttlétnek hatalmas volt az ereje.

 

Szmog, korom, benzingőz, fojtó szennyezők,

füstgázok alkotnak ma mérgezett levegőt.

 

Óceánok medrében mély, vérző sebeket fúrnak,

tengeri lények műanyag tutajon, olajban úsznak.

 

Beteges érdekek irtanak dús esőerdőt,

menedékhelyeket pusztítanak idegen erők.

 

Legelők, mezők szomjazzák az éltető vizet,

zord vihar, jégeső lövell bűzös kénes égi tüzet.

 

Élettelen, repedezett a Föld, nincs tiszta kútja,

áradások dúlnak ez jövője, jelene s múltja.

 

Emberiség alkotta eltorzult, változó klíma,

Megdermedt fájdalom a gondatlanság kínja.

 

Szeretet, hit világítja meg majd az elménket,

földünk tisztasága állít maradandó emléket.

 

Védjük, gondozzuk e csodálatos ősbolygót,

mossuk hófehérre a varázslatos földgolyót.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szabadon szállva

Hullámzó kék szőnyeg, Ég s felhő szőtte, Rajta fekete foltok, Csilingelő, csipogó hangok. Mi ez? Kérdem, S elképzelt térképem Olasz csizmát lát meg Az atlaszos,

Teljes bejegyzés »

A megbocsátás hajlékony padján

   A megbocsátás hajlékony padján     Ott ülni csak némán és csendesen, hallgatni mások megbocsáthatatlan, alávaló bűneit. Hidd el, talán úgy érdemes! Gyakran ellened

Teljes bejegyzés »

A szöcskék is látták

    A szöcskék is látták   A ráérősen jóleső szeptemberi kiránduláson nem messze a Dunától, hajborzoló langyos szellő igazítja a Vértes közeli utak mentén a

Teljes bejegyzés »

Igazságtalanság

  Az élet igazságtalanságok sora, A kérdés, hogyan reagálunk a rosszra. Elfogadjuk, belenyugszunk, vagy kesergünk, Vagy felvesszük a kesztyűt s csatába megyünk.   A világ

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lebegés

Rózsa Iván: Lebegés Tisztán, érdek nélkül szeretni: igaz érzés. Hozzásimulni, szerelemből szeretkezni: igaz érzék. E zavaros, felfordult világban embernek maradni: igaz érték. Mindhármat magadban megőrizni:

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka

Rózsa Iván: Szentjánosbogárka A Földön itt-ott pislákol még valahol egy kis szeretet; Éjszaka fénylik, mint valami holdkóros szentjánosbogárka. Szégyelli magát, pedig az emberiség szenvedett már

Teljes bejegyzés »