A gyűjtő fogyasztó
A gyerek helye a gazdaságban. Hmmm… Nem egyszerű téma, nem hétköznapi problémakör. Mivel nem értek hozzá, igazából nem tudnám megmondani, milyen mélységig foglalkozik ezzel a gazdaságtudomány. A magam földhözragadt szintjén ugyan durrogtathatnék néhány közhelyet, hogy régen mennyire más volt egy gyerek helyzete, mint ma, ecsetelhetném és boncolgathatnám ebből a szempontból az elmúlt harminc vagy negyven évet, de úgy vagyok vele, hogy feleslegesen keverednék bele olyan elmélkedésbe, amiből később nem tudok kikeveredni. Emiatt megengedtem magamnak egy kis önzést, és mikor a saját, szűk látókörtől évtizedek óta szabadulni próbáló gondolkodásommal levezettem magamon a témát, nagyon egyszerű összefüggésekig jutottam el. A gyerek egyszerűen megtakarító és fogyasztó egyben, és a gondolatmenet végére érve önmagamat rémisztettem meg, mennyire iskolapéldája voltam a fő szabálynak, már-már szégyen, hogy mennyire nem tudtam kilógni. Merje csak valaki azt állítani, hogy én nem járultam kellőképpen hozzá a gazdaság fellendüléséhez.
Aki a korosztályomból azt állítja, hogy semmit sem ért a bélyegekhez, az bizony jó eséllyel füllent. Ugyanakkor nem illik minket hülyének nézni akkor, amikor azt állítjuk magunkról, hogy az iskolába hordtuk befektetni a pénzt. Nekünk ugyanis kisiskolásként igazi gyűjteményünk volt a suliban vásárolható takarékbélyegekből. Bár állítólag egy igazi gyűjtő sosem ragasztja fel a bélyegeit, minket ez sem tartott vissza attól, hogy felnyaljuk őket a gyűjtőlapra. A folyamat egyszerű volt. Ha kaptunk rá a szülőktől pénzt, bevittük a suliba, vettünk rajta különböző címletű bélyegeket, felragasztottuk őket, és aztán… Fel voltak ragasztva… Na, jó, azért ennél összetettebb volt a helyzet, beváltáskor még kamatot is fizettek a névértéken felül.
A célja az egésznek elvileg az volt, hogy a gyerekeket megtakarításra, pénzügyi tudatosságra nevelje. Én azonban másra jöttem rá. Állítólag korunk Magyarországának egyik komoly problémája, hogy hiány van jó szakmunkásból. Ez biztosan így van, de én ehhez nem értek, és nem is szeretnék a témába komolyabban belemélyedni. Elgondolkodtam viszont egy kicsit azon, hogy mi lehetett az igazi értelme a takarékbélyeg-gyűjtésnek, mi volt vele a társadalmi szándék, mi volt az igazi célja. A mai szakmunkáshiánnyal analóg jelenségként, akkoriban túl kevés lehetett a befektetési bankár. Emiatt annyit kellett képezni, amennyit csak lehetett. Dehogy vettem én a zsebpénzemen takarékbélyeget. Amit a szüleimtől külön erre kaptam, azt tettem bele, semmi többet. Ennyit a megtakarítási hajlandóságomról… Valójában észre sem vettük, alig esett le a tojáshéj a valagunkról, máris a világ legjobb közvetítői váltak belőlünk. Nálunk aztán senki sem tudta jobban befektetni a más pénzét, az tuti. És mi ez kérem, ha nem investment banking?
A fogyasztás nekem sokkal jobban ment. Alább igyekeztem részletezni nagyfokú hozzájárulásomat a gazdaság teljesítményéhez. Na, jó, ezek nem mind egyszerre (ki bírta volna azt anyagilag…) jelentkeztek, inkább amolyan időszakos mániaként vonultak végig rajtam. Mindig más, de mivel alkatilag hajlamos vagyok a monodiétára, egyes elemek szerepe igen tartóssá vált. A számozás sorrendje lényegtelen, de nem minden termék volt kortársa egy másiknak, gyorsabban változott a világ.
1. Zöld színű, C-vitaminos cukordrazsé
Kerültem a szégyenérzetet, amit az okozott volna, ha csak egy zacskóval van nálam. Egyrészt, ha kért belőle valaki, bőven telt a készletből, másrészt ritkán kellett megvárnom, hogy a tejfogaim maguktól potyogjanak ki.
2. NDK gyártású, rózsaszín és fehér mentolos pehelycukor
A neve ellenére elég kemény volt, és prímán lehetett szopogatni. Mikor eltűnt a boltokból, próbáltam helyettesítő terméket keresni, de nyomába sem ért egyik sem.
3. Trapéz alakú, narancssárga pálcikás nyalóka
Rendszeresen benyaltam belőle néhányat, csak úgy kiegészítendő az első kettőt. Egyszer a boltban rosszul szoroztam be hárommal (minek is apróztam volna el…) az egy forint hetven vagy nyolcvan filléres árát, a pénztárnál bajba kerültem, és egyet vissza kellett adnom. Annyira butának éreztem magam utána, hogy később mellőztem a nyalókázást (amint a mellékelt ábra mutatja, nem fakadtam sírva, mert nem találtam helyette mást).
4. Narancsbarna csomagolásban kapható, hosszú, vékony, fekete színű medvecukor
Sok gyerek kedvence volt. Olyan ez, mint Woodstock fordítva. Állítólag sokkal több amerikai állítja vagy állította azt, hogy ott volt a zenei fesztiválon, mint ahányan egyáltalán részt vettek rajta. Így van ez a medvecukorral is, csak fordítva. Sokan tagadják ma, hogy nagy kedvencük volt, pedig…
5. Csokoládés sajt
Érdekes, sok olyan véleményt találok a neten, amely szerint a csokis sajt volt a korabeli „undorodjunk tőle” termék megtestesítője, a gaz tejipari szörnyszülött, amivel gyerekek ezreit lehetett riogatni, mint valami rossz szellemmel, ami az ágyuk alá bújt. Én kereskedelmi mennyiséget majszoltam be belőle, elvégre a csokoládé élet, erő, egészség.
6. Nagyméretű napilap
A lényeg, a méret. Szentül meg voltam győződve ugyanis arról, hogy minél nagyobbak egy újság lapjai, annál több hír fér el rajtuk, ezért mindig a legnagyobbat választottam ki. Mivel az újságok mérete nem nagyon változott, ezért nem meglepő módon mindig ugyanarra a napilapra esett a választás. Nem vettem túl rendszeresen, mert annyira nem szerettem olvasni. Később a Sportfogadás kiszorította a nagyméretű napilapot a termékportfóliómból.
7. Csokis, csokihabos vagy lekváros gofri, hamburger, hot dog, csavart fagyi
Annyira merész azért nem voltam, hogy mindet egyszerre, de azt biztos, hogy csakis egy helyen. Remélem, nem sértek meg senkit, de azt hiszem, nem is gödöllői, aki nem tudja, hol…
8. Sportfogadás újság, totó
Szenteltem nekik egy külön bejegyzést. Ígérem, hogy a csokis sajtnak nem fogok.
9. Torta, sütemények, üveges kóla
Nagyjából ebben a sorrendben, egymás után. Annak idején tőlünk két utcára volt a világ valaha volt legjobb cukrászdája, én meg voltam az éhes szájú gyerek, aki sokat mozgott. Végzetes párosítás. Ráadásul a heti programom úgy nézett ki, hogy voltak napok, amikor tanítás után egymást követte a kóruspróba és kosáredzés, azaz jöhetett a csokis, csokihabos vagy lekváros gofri, hamburger, hot dog és csavart fagyi, mivel estig nem mentem haza. Voltak napok, amikor volt kóruspróba, de nem volt kosáredzés, azaz jöhetett a csokis, csokihabos vagy lekváros gofri, hamburger, hot dog és csavart fagyi, mivel késő délutánig nem mentem haza. És voltak olyan napok, amikor nem volt kóruspróba, de volt kosáredzés. Na, akkor irány minél előbb haza, és sipirc a cukrászdába. Három-négy szelet tortánál alig adtam alább, és mellé kötelező volt egy literes kóla. Elszáguldottam a csomaggal haza, majd, miután pillanatok lefogása alatt eltüntettem az egészet, rövid emésztést követően bringára pattantam, és mentem edzésre leugrálni. Olyan hely nem lesz még egy, mint amilyen azt volt, és most tutira betiltják a blogomat, de miért nem tudnak ma normális dobostortát csinálni?
10. Gombócos fagylalt, bármilyen kiszerelésű jégkrém
Csavart fagyi nem volt mindenhol, ezért kötelező volt beleszeretni a gombócosba is. Fagyasztós hűtő nélkül pedig nem volt élet az élet. A jégkrémtortától a dobozoson át a pálcikásig, a tejestől a jegesig, akármi. Csak csokis legyen (vagy legalább az legyen az egyik íz), ez természetesen minden más fagyira is vonatkozott.
11. Szőlőcukor
Volt egy időszak, amikor olyan volt a megyei kosárlabda bajnokság rendszere, hogy négy csapat szombatonként tornaszerűen játszott egymással körmérkőzéseket. Azaz le kellett játszani három meccset egy nap. Placebo vagy sem, az én táskámban mindig lapult egy-két zacskóval, meccsek között pedig tömtem magamba.
És hogy van-e mindebben valami különleges? Á, dehogy! Átlagos kölök voltam én.
Gödöllő, 2023. augusztus 19.
Utóiratok:
1. A mai napig lógok valakinek egy nagyméretű napilap árával, mert mint oly sokszor, a pénz aznap reggel is kiszámolva volt nálam, mikor egyik napról a másikra megemelték az árát. Lógó orral jöttem el az újságostól, de ő megszánt, és bár ellenkeztem, mégis meghívott egyre.
2. Tessék egyszer s mindenkorra tudomásul venni, hogy a mi korosztályunk nyállal ragaszt borítékot és bélyeget. Nem kérünk az ostoba, öntapadós újításokból! 🙂
Author: Kovács Gergely
Kovács Gergely vagyok. Azért csatlakoztam az Irodalmi Rádió blogszerzői közösségéhez, mert szeretném megtudni, hogy amit írok, tetszik-e másoknak. Remélem, hogy aki betér az oldalamra, és megtisztel azzal, hogy elolvassa, amit itt talál, elégedetten távozik, és úgy érzi majd, érdemes volt. Eddigi megjelenéseim: Szárnyszegés – Rókaerdő című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (A természet poétája 2022. pályázat – humor különdíj) Kedvenc – Lakótelepi Hófehér című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. (Novellák 2022. pályázat – 3. helyezés) Néhány Szemelvény Európából – Zsebkönyv 10. – Útravaló, Holnap Magazin, 2022. Karácsony – Meleg Szívek című antológia, Irodalmi Rádió, 2022. Tavaszi reggel – A Tavaszi szél titkai című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. A kis utca - Hívatlanok című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Gergő és a sapka - Múzsa, magam ma neked megadom című antológia, Irodalmi Rádió, 2023. Csupasz - Álmodó című antológia, Holnap Magazin, 2023. Csere - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Rövidhírek (Kábítószer-kereskedők rendőrkézen, Újra megnyitja kapuit a népszerű étterem, Felemás sikert hozott a díjnyertes film bemutatója) - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Ül és te - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Hét vagy nap - Szavak Hullámain című antológia, Magyar Elektronikus Könyvtár, 2023. Elmúlás - Vetkőznek...