utazom
s közben az ablakon
keresztül figyelem a tájat
monoton kattognak a kerekek
szalad velem az idő,a vonat
a világ is
a táj mindig mást mutat,
gondolataimban régi emlékek
jelennek meg
színesen, szürkén homályba veszve
árnyaltan, de az én emlékeim
alakzatjaim
s örülök hogy még őrzöm
és itt vannak bennem
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!