Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
Halászné Magyar Márta Lehajtott fejjel Hajtottam, dolgoztam, napokat űztem, hittem, bűn egy pillanatra megállni, pedig ember elég az örök tűzben, a vég eljön, nem
Liang Péter vagyok, és noha a családnevem távol-keleties hangzású, biztosíthatom a kedves olvasót, hogy ízig-vérig magyar ember vagyok. Árnyasliget község hetilapjának vagyok a főszerkesztője –
Kaptár Együtt lélegzünk. Minden szárnycsapás, minden mozdulat része a közös ritmusnak, amit csak mi ismerünk. Csak a méz illata van, a viaszból szőtt falak szívdobbanása,
Örökké Hamvas ajka úgy lebbent felém, Mint láva lába, mint vágy s remény. Cseresznyeárnyak marnak belém, Lassan felizzok, vérem kemény.
Törött porceláncsésze csak a lélek, ami kicsi talpával kapaszkodik az asztalon. A színes virágdísz, amit ráfestett az élet, igazán a sötétben hiányzik, de most nagyon.
irodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradioirodalmiradio Author: Pecze István 1989. december 15-én születtem Kazincbarcikán. Aggteleken élek, itt jártam általános iskolába, gimnáziumi éveimet szülővárosomban töltöttem. A versíráson kívül más művészeti ágak
