Újra meg újra átgondolom,
De az Ész most ide kevés.
Egyszer Földbe gyökerezik minden,
Másszor máris jön a szabadesés.
Most elnémul minden hirtelen,
De mindjárt süvítenek a fák,
S boldog morajló kacagás zengi
Az örök Szív históriát.
Újra meg újra lecsapja
A józan idegszálakat,
Pedig csak álnok képzelgés ez.
Az töri ketté a gátakat.
Egyszer csak lesújtanék
Magam is teljes erőmből,
Minden akadályra, ami
Odabent, a mélységben felőröl.
Persze hirtelen nem fogok,
Csak képzeletben vagyok hős,
A szabad, a bátor,
A mindenkor tetterős.
Feszít a kereszt,
Messze elkalandozik az Ész,
Száguld a Szív, rohan,
Előtte a beteljesülés.
Nincs benne logika,
Én ma nem fékezem.
Égjen két végén a gyertya,
Ha már ez a végzetem!
Majd holnap.
Holnap kitisztul a kép.
S mi rég elfeledett,
Az vissza a homályba lép.
Author: Csorba Viktória
Csorba Viktória az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenegynéhány éves lehettem, amikor először papírra vetettem kezdetleges írásaimat. Mint hogy Fekete István regényein nevelkedtem, kiskamasz fejjel főként állatokról szóló versek szaladtak ki a tollamból. Kicsivel később iskolai feladványok kapcsán készült néhány kezdetleges novella… szigorúan gyerek fantáziára alapozva. A lázadó tizenéves korszak főként baráti körök zenekaraihoz fűződött. Szerettem ad-hoc összedobott zenére dalszövegeket írni. Bár a zene múló hóbort volt többünk életében, az írás szeretete számomra megmaradt. Huszonéves koromtól egyre gyakrabban ragadok tollat, hogy rímekben fejezzem ki a gondolataimat. Alkotásaimban központban áll az emberi lélek, különböző élet- és sorshelyzetek, valamint mozgatórugóink: az ember öröme és bánata. Verseimet, ritkábban novelláimat íróasztal fiókom rejtegette sokáig, egyre bővülő tartalmával, mígnem 2019-ben vettem a bátorságot, hogy a pódiumra lépjek. Sikeresen szerepeltem irodalmi pályázatokon, és még ebben az évben jelentek meg verseim különböző antológiákban. Nagy örömömre szolgál hogy szélesebb olvasói körrel és poéta társakkal találkozhatok kortárs portálokon.