Beck Brigitta: Hazaút egy decemberi estén
Az ismerős utcákba betértünk csendben,
Ahol üresen állnak sorban a házak,
Csak néhány ablak az esti szürkületben
Árasztott magából fényes, forró lázat.
Félig olvadt, sáros pocsolyákba léptünk
S szívünk is félig jég volt s félig víz csupán,
És gondolatban már régen hazaértünk,
Míg a valóságban csak baktattunk bután.
Az utcalámpák arany ködgyűrűin át
Karácsonyi fények melege derengett
Erős szél fújta felénk a hó illatát
De valahogy akkor mégiscsak meleg lett.
Nem tudom, mitől. Talán túl gyorsan mentünk.
Talán ott loholt mögöttünk a December.
Egyszerre olyan egyedül lettünk,
Mint a sarki ház udvarán a hóember.
Szép volt mégis, hogy nemsokára karácsony,
Hogy az utcalámpákból fényfüzér lehet,
És holdfény csillant meg egy kerítésrácson,
Valami varázslat lengte át a teret.
Nem, nem is volt szép akkor semmi igazán!
Arcunkon éreztük, a hideg már éget,
Mégis fényt láttunk a tél gúnyos grimaszán,
Mert mi szépek voltunk, csak mi voltunk szépek.
2023. 10. 08.
Author: Beck Brigitta
Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 20 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!