Márk, mint a legtöbb fiatalember, szereti a széles, nagy fogyasztású amerikai autókat. Már kamaszkorától az volt a legfőbb vágya, hogy egy ilyennel járja be az országot. Mikor befejezte a középiskolát, csak egyetlen cél lebegett előtte, hogy végre megvásárolhassa álmai autóját. Pályakezdőként saját vállalkozásba kezdett és haladt egyenesen a kijelölt cél felé. Négy évébe került mire megvalósította a dédelgetett álmot, de egy percre sem bánta meg. Egyenesen Amerikából hozatta be a nem mindennapi 1968 Ford Mustang Shelby Gt500-at, mellyel bárhol megfordult, mindenütt nagy sikert aratott. Sorra járta az autókiállításokat, az autós rendezvényeket, díjakat kapott és egyre több ismerősre tett szert.
Éppen a Mátrában kocsikázott egy fülledt nyári napon, amikor hirtelen durrdefektet kapott. Már csak ez hiányzott – mérgelődött. Amilyen gyorsan csak tudott lehúzódott az út szélére. Átvizsgálta az autó sérült kerekét, és megállapította, hogy túl sokáig tart majd a cseréje. A nap egyre forróban égetett, s a vize is fogytán volt. Mielőtt hozzáfogna a szereléshez, sürgősen vizet kell találnia. Ahogy körbenézett, megakadt a szeme egy táblán, melyen ez állt: „forrás száz méterre”. Az nincs messze – gondolta a férfi, s fogta a majdnem üres műanyag palackját és elindult a jelzés irányába. Nem sokat kellett gyalogolnia, amikor végre meglátta a csobogó forrást. A víz igazolhatóan emberi fogyasztásra alkalmas volt, tele hasznos ásványanyagokkal. Márk elégedetten töltötte fel üvegét. Már éppen indulni készült vissza, amikor a hegy belseje felől különös ének hallatszott. Kissé bátortalanul indult neki a sötét erdőnek, de nemsokára hirtelen kivilágosodott.
A távolban, fehér csuhás emberek álltak körbe egy hatalmas tölgyfát, amely úgy ragyogott, hogy szinte bevilágította az erdőt. Sosem látott még ilyet. Márknak fogalma sem volt hová került. Mi lehet ez? Egy titkos szertartás? – nézett csodálkozva. Vajon, mibe keveredtem? – töprengett, amikor a semmiből mellélépett egy gyönyörű szőke hajú lány.
— Üdvözöllek – köszönt barátságosan.
— Jó napot! Talán megzavartam valamit? – kérdezte bizonytalanul.
— Nem, dehogy – mosolygott a szépség. — Akit jó anyánk hív, az sosem zavar minket – felelte titokzatosan.
— Nem küldött senki. Csak forrásvízért jöttem – mentegetőzött Márk.
— Még nem tudatosult benned, de anyánk hívott meg a mai ünnepre – mondta elnézően a nő. — A nevem Angéla, én is az alkalomra jöttem – mutatkozott be és kezét nyújtotta a férfi felé.
— Márk vagyok, nagyon örvendek – viszonozta a kézfogást.
— A nyári napforduló ünnepét tartjuk. Minden évben ellátogatunk ide, hogy kapcsolatba léphessünk a földanyával. A kántálás azért kell, hogy anyánk meghallja hívásunkat – magyarázta. — Ez a fényesség, amit látsz, jelzi, hogy az istenanya hamarosan megérkezik közénk. A közvetítőnk Józsi barát lesz, ő tehet fel kérdéseket mindannyiunk nevében – adott bővebb felvilágosítást a férfinak.
— Köszönöm, hogy elmondtad nekem – bólintott hálásan Márk.
— Szívesen – mosolygott a nő csillogó szemekkel. — Figyelj! Vidd magaddal mindazt, amit ma megtapasztaltál! Később szükséged lesz rá – tanácsolta a nő, majd hirtelen magára hagyta a férfit.
Percekkel később valóban elhangzott egy Márk számára hihetetlen párbeszéd Józsi barát és a hatalmas tölgyfa között. Erről azonban sohasem beszélhet. A földanya titkát nem tárhatja fel senki előtt.
A következő pillanatban már az autóját szerelte és úgy érezte, mintha álmodott volna. Egyszer csak megállt a túloldalon egy fekete Mercédesz, s hallotta, amint becsapódik a gépkocsi ajtaja.
— Segíthetek valamiben? – kérdezte egy érces férfihang. Márk felnézett az ismeretlenre, s meglepetten látta maga előtt Józsi barátot.
— Nem, köszönöm! Máris megvagyok – felelte mosolyogva, s amikor felállt, a kocsi tetején meglátta a teli ásványvizes palackot. Mégsem álom volt. A fiatal férfi ekkor megértette, bármennyire is szereti a csodaszép Ford Mustangot, a bolygó és a környezete érdekében tanácsos lesz megválnia tőle.
Author: Katalina S. Miller
A Katalina S. Miller művésznevet választottam írásaim kiadásához, amelyben tapintatosan megbújik az igazi, polgári nevem. 1978-ban születtem Pásztón, és jelenleg is itt élek. Többféle végzettséggel rendelkezem, de az igazi hivatásomnak mégis a szerzői tevékenységet tartom. Már tizenöt éves koromtól írok verseket, idézeteket, kisebb novellákat. Húsz évesen megírtam életem első könyvét, és az óta is, ha csak tehetem, folyamatosan alkotok. Egy gyermekem van. Már fiatal felnőttként ő is próbálgatja szárnyait, szülőként igyekszem mindenben mellette állni, és támogatni. Első megjelent munkám, A gyűlölet rabjai című romantikus regény, amely életem olyan időszakában íródott, amikor az önismeret kezdeti útján jártam, és kerestem a helyem a világban. Ennek folytatásaként írtam meg a Szívbéli kötelék című regényt, mely egy szerelmi szállal átszőtt könnyed romantikus olvasmány. A könyv betekintést enged az angyalok világába, a túlvilági létbe, és az egyéni sorsfeladatok fontosságába.
