Nevem Halász Zoltán. 1957-ben születtem Pécsett. Az itt - jellemzően műszaki pályán - ledolgozott 46 év után immár nyugdíjasként szeretnék néhány éves költői pályámon további szárnycsapásokat tenni.
A természet ölelésében Mikor hajnal csillan a hegyek peremén, a szél halk dalával végigsuhan felém, a rétek ölén még harmat álmodik, s bennem a
Mondd csak, mire vársz még? A jövőtől mit remélsz? Tán még egy újabb nyarat? De hisz a nyár, számodra már szép emlék csupán. Az utolsó nyarad is hűtlenül itt hagyott, végleg elszállt. Ma már ezen búslakodni kár. Azon viszont sírnod kellene, hogy
Már rosszul kezdődik az egész. Üzen, hogy késik, ami korábban még soha nem fordult elő. De pár perc után befut, egyenesen a munkából jön
Orson nadrágját porolgatva feltápászkodott és miután szeme hozzászokott a hajnali félhomályhoz, óvatosan körülnézett. Egy temetőben ébredt. A tegnapi lövöldözés után nem csodálkozott volna,
Mielőtt bezárnám kis szobánk ajtaját, még egy utolsó pillantást vetek rá: igaz, az ágyakat nem vetettük be, de az asztalon semmi fontosat nem hagytunk. Végre
– Kinyitni! Ádám riadtan kapta fel a fejét és kinézett az ablakon. Egy ismeretlen, kékes fekete kabátot viselő férfi állt odakint és határozottan kopogott
