Amikor értékes kincse van az embernek
Szinte retteg tőle, hogy jaj, elveszíti.
Mióta Rád találtam, borzasztóan félek.
Szerelmünk féltése szívem felemészti.
Veled ébreszt fel a napfelkelte,
És a lenyugvó nap is hozzád visz.
Ha nem vagy – az ég beborulóban.
Bizonytalan lesz minden megint.
Tengerbe veszejtném szívem széfjének kulcsát,
De mi van, ha többé… meg nem lelem ?
Inkább éjjel-nappal őrködök feletted.
Szerelmed kincsként védelmezem.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
