Amikor értékes kincse van az embernek
Szinte retteg tőle, hogy jaj, elveszíti.
Mióta Rád találtam, borzasztóan félek.
Szerelmünk féltése szívem felemészti.
Veled ébreszt fel a napfelkelte,
És a lenyugvó nap is hozzád visz.
Ha nem vagy – az ég beborulóban.
Bizonytalan lesz minden megint.
Tengerbe veszejtném szívem széfjének kulcsát,
De mi van, ha többé… meg nem lelem ?
Inkább éjjel-nappal őrködök feletted.
Szerelmed kincsként védelmezem.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.
