Napfelkelte… forró érintése,
Hullámok… lágy ölelése,
Kávé illata… reggelben,
Becéző szemed nézése.
Csecsemőnek… édesanyja keble,
Hajótöröttnek… remélt sziget,
Üldözöttnek… a menekülése,
Ha megfoghatom végre a kezed.
Sóvárgónak… vágya tárgya.
Haldoklónak… Mennybeérés.
Elveszettnek… hit reménye.
Amikor hozzámérsz.
A Mindenség… dallama,
Hullámok… hűs moraja,
Égiek… áldott szózata,
Ha hozzám beszélsz.
Szenvedő… hűsítő gyógyírja,
Kolduló… mennyei mannája,
Elesettnek… lélek-mankója,
Gyönyörű ajkad sóhaja.
Szivárvány… melynek vége nincs…
Vízesés… Mily csodás kincs!
Boldogság… hullámzón ring…
Olyan jó veled álomba merülni!
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
