Tökfej

Halottak napja előtt egy héttel kitettem a faragott tökfejet a kapuba.

Késő októberi napfényben fürdőztek az ágyások, amikor a megsárgult levelű indákon várakozó sütőtökök közül kiválasztottam a legformásabbat. Újságpapírt hajtottam szét a kerti pad előtt, megskalpoltam a termést és a belsejét kikotortam. Örülni fognak neki a tyúkok.

Gondosan megrajzoltam a tökpofa rémisztő ábrázatát, majd nekikezdtem a faragásnak. A macska rögtön ott termett, óvatosan megszaglászta a kiömlött tökagyvelőt, néhány magot kipofozott a fűre, majd inkább lefeküdt a kerítés mellé napozni. A körtefa alatt felejtett, lehullott gyümölcsök körül darazsak keringtek. Jólesett a nyugalom zaklatott lelkemnek.

Az elkészült tökfej belsejébe időzíthető elektromos gyertyát dugtam, és művemet a bejárati kapu kőoszlopára helyeztem. Úgy igazítottam el, hogy a rézsút szemben lévő portát tartsa szemmel. Hermina néni, az utca önjelölt portaszolgálatosa egész nap üvegezett verandáján ült, hordószerű alakja átlátszott a függönyön, és bármilyen mozgásra kendős fejét nyújtogatta. Bosszantó kíváncsiskodására gonoszul vicsorgó tökpofámmal mértem szerény válaszcsapást.

Másnap reggelre a tök eltűnt. Akkor vettem észre, amikor kiengedtem a macskát, és kiléptem az udvarra. Hűvös pára gomolygott a sövény aljában, az őszirózsák szirmain vízcseppek ragyogtak. Füst és avar illata úszott a házak között.

Körbejártam a kerítésoszlopot, kerestem a tökfejet, de nem volt nyoma. A gyertya viszont ott állt az oszlop tetején. Sem a szél, sem állat nem képes arra, hogy kivegye a gyertyát a tök belsejéből, majd visszaállítsa azt az oszlop tetejére.

Hermina néni már az őrhelyén posztolt, és engem figyelt a függöny mögül.

Nem, az nem lehet ­– gondoltam. Kiállhatatlan vénasszony, de még arra is alig képes, hogy a fürdőszobáig elbotorkáljon elefánt lábain. Talán egy környékbeli kölyök kapta fel a tököt, aki kocsmazárás után erre lődörgött.

Délelőtt a gépen dolgoztam. Kisütött a nap, barátságosan világította meg az íróasztalomat. Grillsajtot sütöttem ebédre a légkeveréses sütőben, salátát kevertem hozzá és megterítettem a teraszon.

Ebéd után a macskával együtt kivonultam a kertbe.

– Melyiket választod? – kérdeztem a bundást, aki már egy éve az egyetlen társam volt.

A macska körbejárta az ágyást, rám nézett, nyávogott, hozzádörgölőzött az egyik tökhöz, majd a saját lépteitől zörgő száraz levelek hangjától megrettenve bevetődött a hátsó sövény mögé.

– Rendben, akkor ez lesz az – szóltam utána, és lenyestem a szárról a kiválasztott tököt. Miközben beleztem, a kifutóból leskelődő törpetyúkok már izgatottan szaladgáltak a drótháló mellett.

Mókás, vigyorgó arcot faragtam a tökre. Kertszomszédomnak, Miklósnak oda is mutattam, aki két ujját a homlokához érintve nyilvánította ki tetszését, majd folytatta a gyümölcsfái metszését.

A kész alkotást ugyanúgy helyeztem el, ahogy az elődjét.

Ezután autóba ültem, és behajtottam a városba, hogy bevásároljak. Vettem néhány palack bort és egy üveg ánizspálinkát is. Mire visszaértem a faluba, már besötétedett. A kocsibejáróra fordulva tökfejem imbolygó, sárga vigyorral fogadott. Hermina néni ablakából tévé fénye villogott.

Későig sorozatokat néztem, közben vörösbort töltögettem magamnak. Lefekvés előtt ellenőriztem a tökömet. Vidáman pislákolt a kapuban. Az olvasólámpát eloltva még eszembe jutott, hogy elfelejtettem bevenni az esti gyógyszeremet, de a bor hatására már magába is húzott az álom.

Reggel a redőnyt felhúzva egyből a kapuoszlopra pillantottam. A töknek nyoma veszett.

Ezúttal sem találtam semmilyen nyomot. Kezdett bosszantani a dolog. Hermina néni a ház előtt ült egy kerti széken, amelynek lábai kifelé hajlottak a súlyos test alatt. Szombat volt, ilyenkor jön a lánya, délelőtt takarít, szellőztet, addig az asszonyt kiülteti az udvarra, ha nem esik az eső. Hermina néni engem nézett összehúzott szemmel, szája sarkában gúnyos vigyorral. Elkaptam a tekintetemet.

Képzelődöm.

Csíkokra vágtam egy kis fej káposztát, megpirítottam és tojást ütöttem rá. Kertészrántottámat falatozva törtem a fejem, ki szórakozhat velem. Két tök eltűnése már nem lehet véletlen. Talán Miklós, a szomszéd? Vajon előző nap a két ujjával azért mutatott a fejére, mert bolondnak tart?

Egyre csak a rejtélyes eset körül kalandoztak a gondolataim. Reméltem, hogy a szép őszi időben átvészelem a halottak napja előtti nehéz időszakot, de az átkozott töktolvaj gondoskodott róla, hogy felbillenjen a szépen megtervezett egyensúly.

Ebéd után rutinosan készültem hozzá a tökfaragáshoz. A macska már ott várt a kerti padnál, a tyúkok káricálva várták a tökbelet. Ezúttal szomorú, sírós arcot faragtam a lámpásra.

Elhatároztam, ezen az éjszakán lefülelem a gazembert. Vacsora után lekapcsoltam a tévét, eloltottam a villanyt és a borosüvegemmel odaültem az ablakhoz. Csendes volt az utca, feltámadt a szél, megsárgult leveleket forgatott a lámpák fényében. Hermina néninél tíz óra után elsötétült a tévé. Az jutott eszembe, hogy lám, eddig megszóltam őt ezért, és most én leskelődök.

Tizenegy óra körül megeredt az eső. Úgy tűnt, véget ért az indián nyár. A vízcseppek egyenletesen doboltak az ablakpárkányon. Egy lélek sem járt odakint. Magamra húztam egy plédet, és vártam.

Amikor felébredtem, az okosórám hajnali kettőt mutatott. Az eső még mindig verte az ablakot. A tök eltűnt.

Ordítva vágtam földhöz az üres borosüveget, majd kalapáló szívvel söpörtem össze az üvegszilánkokat. Sokáig dobáltam magam zaklatottan az ágyban. Amikor végre elaludtam. Evelinről álmodtam.

Másnapra hideg, borús idő köszöntött be. Hullámokban eső áztatta az utcát. A macska méltatlankodva nézte a nedves kertet a teraszajtóból.

A tököt ezúttal odabent a lakásban faragtam. Kapkodtam, ideges voltam, többször megvágtam a kezem, de végül elkészült a sikolyba torzult arc. Éppen szünetelt az eső, amikor kivittem a kapuhoz. Miklós a járdáról söprögette a csúszós leveleket.

– Szép példány ez is – jegyezte meg a tökömre mutatva. – Minden nap másfajtát készít?

– Valaki folyton ellopja őket – vakkantottam ingerülten.

– Legalább elfoglalja magát – válaszolt zavartan Miklós. – Tudom, hogy nehéz időszak ez önnek. Az a szörnyű veszteség…

A szomszéd pillantása véres ujjaimra tévedt. Elharapta a mondatot, inkább bemenekült az udvarába.

Hermina néni házára nézve megdermedtem.

Várjunk csak!

Megesküdtem rá, hogy miután tegnap este lekapcsolta a tévét, fent hagyta a redőnyt. Pedig elalvás előtt mindig leengedi.

Talán ő sem feküdt le tegnap este.

Szürkületkor lefőztem több adag kávét a termoszba. Kinyitottam az ánizspálinkás üveget. Kísérőnek találtam még sört a hűtőben. Elfoglaltam őrhelyemet az ablaknál. A vérem az agyamban dobolt.

Ezúttal nem alszom el.

Másnap reggel beszédhangokra ébredtem. Körülöttem sörösdobozok és az üres pálinkásüveg. A fejem széthasadni készült. A kézfejemre rászáradt a vér.

A kerítésoszlop üres. A ház előtt rendőrautók és egy mentő. Hermina néni udvarán emberek nyüzsögtek. Egy rendőr a kocsijánál telefonált. Kinyitottam az ablakot és hallgatóztam.

– …fekszik az áldozat. Idős asszony, lefejezték. A nyombiztosítók…

Megszédültem.

Három egyenruhás jött be a kapumon, egyikük kutyát vezetett. Egy melegítőfelsős nyomozó is jött velük. Miklós a kapujából figyelte őket.

Gépiesen nyitottam ajtót, és mintha egy filmen néztem volna, ahogy beszélgetek velük. Az egyik egyenruhás bent maradt a házban, a többiek a kutya nyomában a kert felé kísértek. A macska fújtatva menekült. Megkerültük a kiüresedett tök ágyást, és a hátsó sövény mögé léptünk. Döbbenten néztem a komposztáló mellé dobált, összetört, faragott tököket. Egy véres pengéjű balta hevert hanyagul rájuk dobva.

Hallottam, ahogy Miklós a kerítés mellett azt mondja a melegítősnek:

– Tavaly ilyen tájban halt meg a menyasszonya. Egy összetört kirakatüveg levágta a fejét. Borzalmas tragédia. Azóta gyógyszert szedett. Az utóbbi időben elég furán viselkedett. A héten is minden nap tököt faragott, aztán meg összetörte őket. Egyik éjjel épp akkor jöttem ki cigizni, amikor kidobta az egyiket.

Kerregett a bilincs a csuklómon, és miközben elvezettek, Evelin mosolygó feje nézett rám a kerítésoszlopról.

(A novella az Irodalmi Rádió Novellák 2023 pályázatán harmadik helyezést kapott. Megjelent a Cirkusz a moziban című antológiában 2023-ban.)