Boldogság

Boldogság!

Hogy mit jelent a boldogság
Keresem, de ma sem tudom
Talán valami bűvös szó lehet
Ezért tarsolyomba elrejtezem

Minduntalan előveszem
Szaglászom, nézegetem
Gondolataimba elhelyezem
Vagy megrágom, ízlelgetem.

Vannak dolgok, események
Érzések és felvetett kérdések
Mit magyarázni nem tudok
Ezétrt könyveim után nyúlok

Az ókori bölcsek ,tudósok
Majd a sorban született filozófusok
Pontos magyarázatot adni nem tudtak
Még az is lehet,hogy nem is akartak

Talán magukba rejtették a titkát
Mindenki magának keresse a nyitját
Ha megtalálta lakat alá helyezze
Nehogy elkerüljön illetéktelenek kezekbe

A modern kor biológusai
Keresték mi lehet tudományos magyarázatai
Talán génbe rejtezett
Mit eddig hiába keresett

Krisztus adta meg a magyarázatot
Az emberiség hiába ábrándozott
A boldogság kulcsát megadta:
Az a test és a lélek harmóniája

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az Óperenciás tengeren túl

Az Óperenciás tengeren is túl Az Óperenciás tengeren is túl Ahol a kurta farkú malac túr Tüntizők és alkohol abúzusban élők A társadalom peremén szendergők

Teljes bejegyzés »

Még hiszek benned

Még hiszek benned   Még hiszek benned, Hiába ül szívemen fájdalom; Te vagy nékem a boldogság, Te vagy minden bánatom.   Hallottam felőled jót, S,

Teljes bejegyzés »

A kopottas és viseltes utas

Mikor felszálltam a villamosra, ő akkor már ült. Onnan, ahol még volt szabad hely, éppen rá láttam. Kissé viseltes és kopottas volt. Talán egy kicsit

Teljes bejegyzés »

Elgurult évek

Mint a gyöngyök, amikor leperegnek, szakadt láncról, úgy gurultak éveim szerteszét. Lám, talán el is enyésznek, és nem lesznek maradásra érveim. Szerettem őket, egyenként mindahányt,

Teljes bejegyzés »

Rossz ébredés

Ma reggel úgy ébredtem, Hogy nem voltál mellettem, Pedig csak korábban keltél, Hogy anyósodnak segítsêl. Mégis eszembe jutottak A magányos éjjelek, Mikor nem voltál még

Teljes bejegyzés »