Szeretlek

Olyan vagy nekem, mint madárnak a szél, 

Mellyel szívem végül a céljához ért. 

Felkaroltál és szerelembe vittél. 

Veled a Menyországig felrepülnék. 

 

Illatod, mint heves, tavaszi áradat. 

Elsodor, menthetetlenül magával ragad. 

Nem tudom tartóztatni magamat,

Boldogság veled minden pillanat. 

 

Szavaid már a lelkembe égtek. 

Te vagy az…felőle nincs kétségem: 

Te vagy minden vágyam, örök reményem.

Szárnyalok veled szabadon a szélben.

 

Most, hogy itt állunk kéz a kézben, 

Tested minden rezdületét elmémbe vésem.

Semmi korlát nincsen, abban amit érzek: 

Felfoghatalanul szeretlek Téged. 

 

Lesem minden vágyad, halk sóhajaidat. 

Boldoggá tesz minden, ami Te vagy. 

Csodálom, hogyan élhettem nélküled, 

Mivel érdemelhettem meg a szíved. 

 

Már velem vagy. Kezed el nem engedem. 

Csillapíthatatlanul szeretlek. 

Fényed körül szomjazva repkedem.  

Megbűvölt szívem Mindene! 

 

Puha bőrödbe fúrom a fejemet. 

Sírok. Szavaim elvesztek… 

Olyan jó most itt lenni. Veled. 

Szeretlek ! Szeretlek ! Szeretlek !

 

 

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »