Olyan vagy nekem, mint madárnak a szél,
Mellyel szívem végül a céljához ért.
Felkaroltál és szerelembe vittél.
Veled a Menyországig felrepülnék.
Illatod, mint heves, tavaszi áradat.
Elsodor, menthetetlenül magával ragad.
Nem tudom tartóztatni magamat,
Boldogság veled minden pillanat.
Szavaid már a lelkembe égtek.
Te vagy az…felőle nincs kétségem:
Te vagy minden vágyam, örök reményem.
Szárnyalok veled szabadon a szélben.
Most, hogy itt állunk kéz a kézben,
Tested minden rezdületét elmémbe vésem.
Semmi korlát nincsen, abban amit érzek:
Felfoghatalanul szeretlek Téged.
Lesem minden vágyad, halk sóhajaidat.
Boldoggá tesz minden, ami Te vagy.
Csodálom, hogyan élhettem nélküled,
Mivel érdemelhettem meg a szíved.
Már velem vagy. Kezed el nem engedem.
Csillapíthatatlanul szeretlek.
Fényed körül szomjazva repkedem.
Megbűvölt szívem Mindene!
Puha bőrödbe fúrom a fejemet.
Sírok. Szavaim elvesztek…
Olyan jó most itt lenni. Veled.
Szeretlek ! Szeretlek ! Szeretlek !
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében születtem, majd később családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Kezdetben a versírás számomra lelki kényszerből fakadt, majd az évek múlásával fokozatosan önkifejező örömforrássá vált. Boldoggá tesz, amikor le tudom írni amit gondolok, vagy érzek főleg azért, mert gyanítom, hogy sokan mások is hasonlóan éreznek, vélekednek, csupán nem tudják ezeket szavakba, versbe önteni. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek, érthetők legyenek, és ne csupán a diplomával rendelkezők számára tudjanak örömet szerezni. Végül eljutottam a legfontosabbig: bízom benne, hogy írásommal képes leszek az emberek szívét megérinteni, és leigazolni azt, hogy sokszor mindannyian egyek vagyunk és hasonlóan érzünk.
