Eszembe jutott egy vers. Igazából kettő is. Nem különösen optimisták, de mielőtt nekifognék egy nagyon komoly dolognak, még végeznem kell ezzel a mai világra nagyon is jellemző jellemzéssel. Tehát, kezdjük:
Az ördög szabadságon
Egy ördög ült a pokol sarkában, s vicsorgott.
Tehette dolga nem volt, s oda is volt kötözve.
De megjelent egy látogató, s mondta:
‒ Tedd a dolgod!
Hogy a korcs teremtmény ne rondíthasson mindent össze!
Az ördög tehát felszállt a Földre, s csak egy kicsit morgott,
hogy „amit ígértél hol a bíborköpeny?”
‒ Rég voltál odafent – jött válasz – Jobbat kapsz majd ott!
S várta már palota, medence s nagy kényelem.
‒ S mit kell tennem ezért? – vigyorgott a patás,
‒ hány embert kell megölnöm?
‒ Semmi ilyesmit, nyugi! Már van arra más!
Te csak kísértsd hatalmad, férfiakon, s nőkön!
Ha ügyes vagy, egymás közt lesz majd elszámolás!
‒ Csak ennyi? – gondolkozott az ördög – Ahhoz mért a hatalom?
Hogy más végezze munkám? Ezt már nem vállalom!
És aztán, savanyúan, hétrét hajolva
sunyítva sompolygott vissza a pokolba.
De mivel mindezt nem lehetett tétlenül nézni,
az egészet az emberre kellett bízni.
Marosvásárhely,
2022. július 27.
Történet a két sárkányról és a legényről aki nem tudott választani
Hogy lement a táltosfiú a legalsó világba,
ott két sárkány verekedett, bús szemével ezt látta.
Fehér tollat viselt egyik, másik tolldísze sárga.
„Istenem, miért is jöttem én, ebbe a világba?”
‒ Adj vizet! – kiált az egyik – És gazdag leszel menten!
‒ Engem itass! – szól a másik – És boldog lesz a népem!
No nehéz dolog, így töpreng, jó lesz ha boldog a nép!
De mit érek, ha csak nekem egyedül jut szegénység?
Téblábolok majd egész nap, mint a falu bolondja!
Melyik sárkányt válasszam hát? Ki lesz aki megmondja?
Mert ott van még a másik sárkány, a sárga tollával!
Azt ígéri, gazdag leszek, hatalmas is módjával.
Ámde rajtam kívül mind az egész nép csak sanyarog,
és engem átkoz mindenki, bizony ez sem jó dolog.
Nem is szólva arról hogyha meg is ölnek emiatt!
Hadd üljek le gondolkozni, elsietni nem szabad!
Le is ült egy jó nagy kőre, s gondolkozott sokáig.
A két sárkány meg ezalatt verekedett rogyásig.
Ki is fáradtak, hogy végül alig bírtak mozogni,
s haragudtak a legényre, mért nem tud gondolkozni?
Odamentek azért hozzá, s fejbe vágták erősen,
ettől fogva aztán soha nem töprengett már ő sem.
Marosvásárhely,
2022. október 29.
Talán azt lehetne gondolni, hogy mindez csak lokális probléma. De nem! Biz’ ez világjelenség.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
