Jaj de jó, hogy esik a hó !
Minden csupa hófehér !
Indulhat már a Télapó !
Szánja siklik, mint a szél.
Mikulászsákom ha ideér
Minden csokit befalok én !
Beülök a Mikulás ölébe,
Mert nagyon átfagyott szegény.
Elmesélem neki majd Ferit:
Fellökött az ovink udvarán.
Hisz Télapó sem tudhat mindent…
S miért viselkedett Feri bután ?
Ha elmondom – virgácsot kap.
És szomorúan sírdogál.
Megettem már minden csokim.
Őt meg annyira sajnálnám.
Inkább nem is mondok semmit.
Zsákjában ne legyen virgács !
Nem hagyom cserben Ferit !
Jótállok érte Mikulásnál.
Mert lehet, csak véletlen volt…
Félt, Télapó mit hoz neki ?
Most már tudja, csoki vár rá,
S hogy megéri jónak lenni.
Author: Szilágyi Tünde
Szabóné-Szilagyi Tünde vagyok. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében születtem. Gyermekkoromban családommal többször költöztünk. Tinédzser korom óta írok. Eleinte lelki késztetés, egyfajta kényszer vezérelt a versek irányába, majd időközebn mindinkább önkifejező-és örömforrássá váltak számomra. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom érzéseimet és gondolataimat más emberekkel. Könnyen tudok azonosulni mások érzelmeivel, például fájdalmával. Amikor leírom ezekeket, "kiírom magamból" letisztul az "érzelmi vihar" a lelkemben,. Fontos számomra, hogy verseim egyszerűek legyenek, mindenki számára érthetők, és hogy írásaimmal képes legyek megérinteni az egyszerű embereket is. Hiszem, hogy bár mindannyian egyediek, és különlegesek vagyunk, az érzelmek, melyekkel nap, mint nap szembesülünk, nagyon is hasonlóak. Egy megfelelő vers segítségével az az ember is képes lehet "kiönteni" a lelkét és elmondani az érzelmeit, akinek nehezebb a saját gondolatait versbe szedve önmagát kifejeznie. Remélem, hogy segíthetek neki ebben a megtisztelő feladatban.