Kapok még a jóból

Mióta volt ez az egész,

Mi tán két napja se volt még,

Úgy érzem minden csak nehéz.

A kedvem mindenhez kevés.

 

 

Remélem ez a néhány sor elég,
Hogy újra legyen még remény:
Én a tiéd, te pedig az enyém,
Pont úgy, ahogy a legelején.

 

 

Én még hiszek a csodákban.
Azért hiszek, mert olyat éreztem,
Mi lehetetlennek tűnt számomra,
Mert mindig is ilyennek képzeltem.

 

 

Tudtam, nem lesz minden meseszép.
Hiszen annyiszor volt látomásom,
Hogy milyen lesz a jövendőbeli párom,
Hogy tudom előre majd’ minden elemét.

 

 

Persze nem vagyok én jövőlátó,
Nem is én leszek a világot megváltó
És lehet, hogy ez furcsa egy hóbort,
De én hiszem, hogy kapok még a jóból

 

 

Kapok még a jóból,
Abból, mi a fejemben elég jó volt
Ahhoz, hogy boldog lehessek
És holtomig vígan nevessek.
2023. 11. 13. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Az írás gyerekkorom óta az életem része. Szerzőként és kommunikáció szakos hallgatóként a kreatív írás és a médiavilág határterületei foglalkoztatnak. Verseim több, az Irodalmi Rádió által megjelentetett antológiában is olvashatók. 2022-ben „A jelen verse” című írásom megjelent a Marsbook Kiadó gondozásában kiadott Létvágytalanság című antológiában. 2026 februárjában látott napvilágot első önálló verseskötetem, Szerelemszilánkok címmel. Jelenleg kommunikáció és médiatudomány szakon tanulok az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hallgatójaként. A digitális kommunikáció és a tartalomkészítés világa közel áll hozzám, szerzői közösségi oldalaimat is magam menedzselem, ahol írásaimmal folyamatosan építem az olvasói közösséget. A Szerelemszilánkok című kötet megrendelhető itt: https://webshop.marsbook.hu/Szerelemszilankok

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Itt vagyok

Ez a novellám az Irodalmi Rádió A nagy kék alatt és fölött című antológiájában jelent meg.   Eszter fülére húzta a narancssárga kötött sapkáját, amikor

Teljes bejegyzés »

Esőben

  Sárga fények közt lépdelve ernyőjével, Hölgy közeleg zsebében emlékeivel. Csodás ruhája eső áztatta kékség, Lelkében csend honol és tengernyi kétség.   Léptei némán ordítanak

Teljes bejegyzés »

Nyár vége, ősz eleje

  Hömpölygött a szél és sok felhőt gyűrt alá, Az égbolt viharfelhőkké nőtte magát. Dúlt, tombolt, sűvített, harcolt ég és a föld, Mégnem a felleg

Teljes bejegyzés »

Az ajtó

Az ajtó A délutáni eső épp csak elállt, de a város még mindig úgy gőzölgött, mintha lassan hűlő gépezet lenne. A járdán tócsák csillogtak, a

Teljes bejegyzés »

Lassú nyugalom

Rám szállt egy hulló levél, sárga volt, rajta arany szegély. Nem álltam meg, csak lassabban lépek, had ne érjenek utol a süvítő szelek. Nem kell

Teljes bejegyzés »