Kapok még a jóból

Mióta volt ez az egész,

Mi tán két napja se volt még,

Úgy érzem minden csak nehéz.

A kedvem mindenhez kevés.

 

 

Remélem ez a néhány sor elég,
Hogy újra legyen még remény:
Én a tiéd, te pedig az enyém,
Pont úgy, ahogy a legelején.

 

 

Én még hiszek a csodákban.
Azért hiszek, mert olyat éreztem,
Mi lehetetlennek tűnt számomra,
Mert mindig is ilyennek képzeltem.

 

 

Tudtam, nem lesz minden meseszép.
Hiszen annyiszor volt látomásom,
Hogy milyen lesz a jövendőbeli párom,
Hogy tudom előre majd’ minden elemét.

 

 

Persze nem vagyok én jövőlátó,
Nem is én leszek a világot megváltó
És lehet, hogy ez furcsa egy hóbort,
De én hiszem, hogy kapok még a jóból

 

 

Kapok még a jóból,
Abból, mi a fejemben elég jó volt
Ahhoz, hogy boldog lehessek
És holtomig vígan nevessek.
2023. 11. 13. – B. R. M.

Busa Regina Mária
Author: Busa Regina Mária

Busa Regina Mária vagyok, amatőr kortárs költő, rímfaragó. Egy majdnem végzetes tragédiába torkollott baleset túlélője, akit gyökeresen átértékelt az élet. Ez lehet az oka annak, hogy azóta a világ dolgai mélyebben megérintenek, úgy mint az élet, a halál vagy a szerelem. Sokféle érzés kavarog bennem, amit szabadon próbálok kifejezni verseimben.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Asszonysorsok-Terike

Vénasszonyok nyara van. Fullasztó, páratelt hőség. A nyár zivataros volt, s most is lóg az eső lába. A konyhában állok a tűzhely előtt, az öntöttvas

Teljes bejegyzés »

Sötétben izzó szemek

A Tollforgatók Discord közösségben minden vasárnap kapunk egy kihívást ún. heti kreatív írói feladat gyanánt és az erre a hétre kiadott feladat lényegében az volt,

Teljes bejegyzés »
Versek
Szilágyi Tünde

Hű barátom

Van egy hű társam, akit mindenki ismer, De senki sem olyan jól, mint én. Bús szavaim lettek a legjobb barátom. Hozzájuk szólok, hogyha szívem ég.

Teljes bejegyzés »

Emlékül barátaimnak

Emlékül barátaimnak Lábát lógatva fény ül a parton. Közelebb hajol egyre az alkony, és engedi itt, hogy a víz vigye, még hullámokat szelídítene. Száz meg

Teljes bejegyzés »

A megírt vers

A megírt vers Ma még megbocsájt az idő, miként az árnyék, hossza nő, hogy egyre több jel arcomon, árulja el rútan korom. Talán egy tündér

Teljes bejegyzés »